Naruto-Kun Fórum

Nemrég megjelent ugye a Black Cat című animesorozat égetett magyar feliratos változata... én nem nagyon vagyok ismert ugyan még az animék világában, de szeretnék valahol véleményt nyilvánítani róla, hogy lássam, a többiek mit gondolnak róla.

Csak az első két részt láttam, de jól észrevehetően tartalmazta azt a tipikus anime-elemet, ami megmutat pár kockát a végkifejletből, és csak aztán kezdi el a sztorit, és ez mindenképpen egy jó eszköz arra, hogy felkeltsék a néző figyelmét. Az anime alapkörnyezete és sztorija teljesen eltér Naruto japán falusi és főleg természeti környezetétől, és ez bizonyos szempontból üdítő, de engem kifejezetten idegesít, hogy a szereplők angol nevét csak japán akcentussal mondják ki, s így valami iszonyú csálé szavak jönnek ki belőle pl. a Train Heartnet-ből Tráin Hartonetto lesz... pedig angolul igen szimpatikus csengése van.

Az anime alaphangja a sötét városi pesszimizmus, a krimi alapú szotrik jó hangulatteremtője. A szemek egyes képkockákban szokatlanul részletesen és szépen vannak kidolgozva, ugyanakkor sokkal kevesebb benne a normál mozgás: a képek szép kidolgozásáért cserébe a szereplőket néhol megmerevítve, mangaszerűen ábrázolják, vagy egyszerűen darabosan mozognak, az egyik pontról a másikra eljutás nincs annyira kiemelve, mint Narutonál, ahol a harcművészet módszere lényeges elem. Itt a cinizmuson, a ridegségen van a hangsúly, amibe oldódásként csöppentik bele Sven Vallfiled (már nem is emlékszem, hogy mondják japánosan, olyan borzasztó) jól körülhatárolt karakterét, a régi koncenviókhoz ragaszkodó de éhbéren tengődő pasit, aki legtöbbször balek módjára viselkedik. Nyilván személye a sorozat sötét témáját hivatott ellensúlyozni, néhol azonban úgy érzem, túl sokat változik önmaga karikatúrájává vagy kicsinyített másává, mintha önmagában nem lenne elég vicces. Az én izlésemnek kicsit sok az őt illető sarkítások sorozata - ez túlságosan tipikussá teszi.
Egy valami viszont nagyon tetszik nekem, és az a zene, különösen annak a rövidhajú lánynak az éneke, amely belefolyik a főszereplő rémálomszerű emlékeibe és felkelti az érdeklődését.

A sorozat bővelkedik szürrealisztikus elemekben: úgy használják a színeket és az árnyékokat, mint valami fegyvert a néző érzéseivel szemben. A nyugtalanságot erős vörös izzás és éles fények és árnyékok összjátéka emeli, pöröjként csap a szembe, aztán hirtelen egy világos, pasztellszínekkel telt fesményszerű kép pásztázása következik, kiemelve a jó szereplő belső tulajdonságait. A derűs holdfényes jelenet a háztetőn keveri a sötétséget és a város szivárványos fényeit, megteremtve ezzel a szereplők bonyolult érzéseinek hangulatát. Akármilyen képről is legyen szó, az árnyékok döntő fontosságot játszanak benne, mint általában minden animében.

Első nézésre ez a két rész izgalmas animesorozatot vetít előre, ami azonban néhol számomra kissé bezavaró vagy épp olyan kiugró elemeket tartalmaz, amik egyszerűen megtörik az események hangulatát vagy folyását. Továbbra is megmaradok Naruto-rajongónak:D Kedvelem a naturalisztikusabb ábrázolásokat és a mozgásközpontúságot valamint a mai emberek között oly ritka erős elszántságot, ami abból a sorozatból árad. Ráadásnak a Fekete Macska szenvedélyes színei, figyelmet megragadó sarkításai ellenére áraszt magából némi "ponyvaszagot". Kishimoto hőseiben van valami slampos elegancia, bennük minden mai dologtól letisztulva jönnek létre torz és tiszta érzelmek egyaránt, megjelenésük és harci stílusuk valóságos és ugyanakkor virtuóz. Igaz, Train Heartnetből egyelőre sokkal kevesebbet láttam, mint Naruto-ból. Ki tudja, talán a szokásos jó útra tért gonosz szerepből is kilép egyszer... de egy biztos: amíg az én animém meg nem jelenik (ami úgy tizenkét év múlva esedékes), addig nálam mindig is Naruto marad meg első szerelmnek. Rögtön utána az Animátrix;)