Ma egy egész fura álmom volt és mivel eszembe jutott, hogy régen ilyen téma is volt a Fórumon, megnyitom még egyszer - kezdésként pedig az enyémmel példálózok. Szavazást nem csinálok, a régit követve, szerintem nem foglalja össze eléggé az álmaink világát.

Szeretem lepötyögni vagy lefirkálni az érdekesebb álmaimat, ha tudom - mert könnyebb visszaemlékeznem és kisebb esély van arra, hogy esetleg valami más módon egészítem ki azokat.

[img]http://www.wallpaperswide.us/wp-content/uploads/2015/09/fantasy-forest-hd-wallpaper.jpg[/img] Nem jól adtad meg az elérési útvonalat.

Épp egy Erdőben sétáltam, számomra már ismerős rengetegben. A fák virágainak illata még mindig, mintha körüllengene engem, kellemes volt és nyugalommal töltött el. Halkan lépdeltem s óvatosan, mert tudtam, hogy olyan helyen ébredtem, ahol csak kevesen jártak - jelenlétemmel, az általam kibocsájtott energiák miatt, gondoskodnom kellett arról, hogy ne zavarjam meg az itteni Élővilágot. Élőlényeket nem láttam sehol, csak különös lények énekét hallhattam. Nem madaraknak tűntek, de vajmi kevés esélyem volt megállapítani, mik lehettek azok. Valami hang azt súgta nekem, hatoljak beljebb és beljebb a fák közé. Nem kérdeztem magamtól, miért - csak mentem. Végül egy különös törzshöz értem, melyet egy kristálytiszta forrás vett körül, csodás, illatos, színpompás virágok társaságában. Közelebb lopakodtam hozzá - mintha valami aprócska élőlény lennék, egy nálánál magasabb előtt, s megalázkodva keresném társaságát. Pedig, körülöttem minden élt, lélegzett, halkan szuszogott.

Váratlanul egy különös hangra lettem figyelmes, amely kitűnt a megszokott dallamból - minden más lény neszét elnyomta - olyan érzésem támadt, mintha egy csalit kaptam volna be - ez pedig a végszó eljövetle. A fa odvából jött a fura, ismeretlen hang. Hüllőszerű sziszegés, kemény pikkelyek lágy koccanása, súrlódása a törzs síkján. Majd meg-meg csillantak a levelek között átszűrődő fénysugarak, egy csillogó felületen. Igen, ezek tagadhatatlanul pikkelyek voltak. Az ide-oda kanyargó odúból lassan, mégis fürgén, óvatosan, mégis magabiztosan kúszott ki a lény, majd mikor megpillantottam fejét, kissé hátrébb húzódtam, aztán váratlanul - előbukkantak hófehér szárnyai is.

Egy Szárnyas Kígyó? - Hallottam már róla. Ők is sokat meséltek róla, és annak idején én is viseltem a jelet - de, nem sűrűn volt szerencsém szemtől szemben megcsodálni eme bölcs teremtést mostanában. A szememmel egy vonalban lévő, égbenyúló gallyacskára csavarodott, maga mellé csukta selyemtollas szárnyait.
- A jóslat beteljesedett. - hallottam felém címzett üzenetét magamban.
- Igen - válaszoltam - eljött az, amire számítottunk, amit annyiszor emlegettem én is.
- Ezt mindannyian éreztük - hamarosan kivirágzik előtted ama válasz is majd, hogyan tovább. - pillantott fel a lombok levelei közt leszűrődő fénynyalábokra, mintha átlátott volna a puha anyagokon.
- Nem tervezek. Várok. Sokan nem hitteke nekem. - sütöttem le szemeim egy másodpercre.
- Ne csapd be magad, hisz legbelül ők is készültek rá, csak nem említették.
- Sokáig úgy éreztem, hogy a levegőbe beszélek, hogy csak én látok rémeket.
- Hiba lett volna tönkretenniük nyugalmukat, s tovább táplálni a nyugtalanságod, a jövőn való aggódással, a fontos az volt, hogy a jelent biztosíthassák. Te viszont mindtől undorodtál.
- Viszolygok ettől az egésztől, de kezdem elfogadni. - feleltem bizakodva.
- Túlzottan a feladatodra koncentráltál eddig, olyan gödörbe estél, amire Számíthattak, lebecsülted a körülötted lévőket, azokat, akiknek szüksége volt és van is rád.
- Tisztában voltam a hibáimmal, az engem hátráltató tényezőkkel - önmagamban, de hosszú idő volt, míg leküzdöttem őket, van amelyikkel pedig még mindig küszködök. Nem akarom elfelejteni a Múltam.
- Nem fognak (a) Földhöz láncolni, ezt te is tudod. Napról-napra megtanulsz úgy élni, hogy mindenhol teljesíts, s ahol kellesz, ott lehess. Fejlődsz. Hamarosan eljön az idő, hogy ennek még nagyobb hasznát vedd te és Ők is, s mindenki más, aki körülötted testesül meg.
Pár pillanatig néma csend honol kettőnk elméjében, időt hagyva nekem átgondolni a helyzetet, s megvárva, hogy kérdését, melyre ő már bizonyosan tudja a választ, feltegye.
- Mit fogsz tenni, ha bekövetkezik?
- Talán semmitől nem félve élni, ahogy eddig is éltem - napról-napra, túlélni. Erről szólt az egész... túlélni, de nem tudom, miért. Talán, hogy ne kelljen ezt újrakezdenem. A legjobb időszakban születtem le, ahogy Terveztük, s a kilépőm sincs már messze. Mit kéne tennem hát, ha nem megfigyelni, elemezni, átadni mindent, amit érzek, látok és átélek?
- Segíteni az embereket.
- Én...
- Sose ismered be, magadnak hazudsz, amikor azt mondod vagy gondolod, hogy kivonod magad ebből - nem tudod, benne vagy és ha nem akarod észre venni is, segítesz és aggódsz. Ideges vagy, feldühít az emberek tette, amelyekről tudod, a vesztüket okozhatja - s mégis azt mondod, nem érdekel, megérdemlik.
- Persze, hogy megérdemlik, ez következmény. De, állj, túlzásokba esel.
- Ha nem érdekelnek, miért zavar a jövő, miért aggaszt a tett? Aggódsz.
- Miattuk aggódok? Miattunk... Én csak a feladatomért vagyok itt.
- Ami Mindenkiről szól, s a közös jövőről.
- Nem Mi tűnünk majd el.
- De, ez sokak életét és jövőjét megváltoztatja majd - hiába Hozzájuk tartozol.
Felemelkedtem a törzstől s hátat fordítva neki a távolba néztem, az örvénylő rengeteg végét keresve, melyben megláttam a zavaros jövő különös szimbólumát.
- Pár év... - feleltem halkan, de már nem gondolatban.
- Vigyázz rájuk.
Tárta szét szárnyát a Kígyó, majd a magasba emelkedve erős, fehérarany fény vette körül, s eltűnt a semmiben.

Én pedig a macskám lelkes dörgölőzésére s dorombolására, felkeltem.

---

---

Érdekes, hogy ilyen jól emlékszel minden apró részletre.

---

Ismered az aztékok Quetzalcoatl nevű tollaskígyóját? Sok szempontból nekem ő jut eszembe a te álombéli hüllődről. Valamit nagyon tudhat, őt pedig, mármint Quetzalcoatlt a tudás és tanulás kígyóisteneként tisztelték az aztékok.
Nagyon érdekes amúgy ez az álmod, bár szerintem mondjuk az összes az, amit ide szoktál írni. Ebben az a legkomolyabb talán, hogy ilyen párbeszédek vannak az álmaidban, és hogy ilyen tisztán emlékszel is rájuk. Lenyűgöző.
Én múltkor a cicámmal "beszéltem" úgymond, csak mi telepata úton kommunikáltunk, de emlékszem, hogy gyönyörű volt az emberi hangja is, pont mint a macskahangja.
Annyira megnyugtató és kedves volt. Csak visszagondolok rá, és totál megnyugszom.

---

Szerkesztette: Nikucci - 2016.04.10. 21:29

---

A beszélgetés témájára elég jól emlékszem (nyilván nem tudtam szó szerint visszaadni, ez egyértelmű), de ez nem ritka hasonló álmoknál, elég sokat meditáltam régen is és sokat dolgoztam azon, hogy az álmaimat ne felejtsem el rögtön, mert tudtam, hogy az általában több, mint egy egyszerű semmiség, amit át lehet ugrani. De, megéri - mert sok okosságra jövök rá (olykor magammal kapcsolatban is) illetve volt, amivel konkrétan meg tudtam határozni a jövőt.

---

---

Hát igen. Ha mindenki többet törődne az álmaival, sok problémáját önmagában megoldhatnának, mivel az álmaink jóformán a gondolataink képi, hangi megjelenései az elmében, vagy valami hasonló. Mindenesetre olyan dolgokat álmodunk általában, amikkel napközben nem foglalkozunk sokat ilyen s amolyan okok miatt, de merthogy érdekelni érdekelnének ezek a dolgok, nyilván fel kell őket dolgozni, megérteni, elrendezni magunkban valahogy, ha másképp nem megy, szóval álmodunk róluk. Sokszor amúgy nem is olyan bonyolult dolog megfejteni egy-egy álmot, bár néha jól jön egy kis álmoskönyvbeli segítség. De nem mindig szimbolikusan kell értelmezni őket, attól is függhet, hogy az illető hogy szokott gondolkodni.
Én amúgy azóta emlékszem nagyon szépen az álmaimra, mióta az egyiket, pár hónapja le tudtam írni kb pontosan, és azóta valahogy mindegyik tök élénken megmarad.

---

Ezt az erdős képet el tudod küldeni nagyobb méretben?

---

---

Érdekes! Én még emlékezni sem szoktam az álmomra. (ha álmodok) Nem hogy így részletesen. Nem hasonlít ez valamilyen filmre sorozatra vagy valamire amit olvastál, mert általában azzal kapcsolatba álmodik az ember.

---

Ismered az aztékok Quetzalcoatl nevű tollaskígyóját? Sok szempontból nekem ő jut eszembe a te álombéli hüllődről. Valamit nagyon tudhat, őt pedig, mármint Quetzalcoatlt a tudás és tanulás kígyóisteneként tisztelték az aztékok.

Valami ilyesmiről hallottam, de róla azután informálódtam, miután már számtalanszor lerajzoltam. Egy ismerősöm nagyon ráhajtott a Tollaskígyós képeimre és ő kezdett el mesélni róla. Szóval igen, nem idegen. De, nem sűrűn látom álmomba.

mivel az álmaink jóformán a gondolataink képi, hangi megjelenései az elmében, vagy valami hasonló.

Személyes tapasztalataim alapján (is) kijelenthetem, hogy bizonyos esetekben jóval többről van szó, amikor álmokról beszélünk. Már számtalanszor említettem is, azt hiszem - hogy elég sok összefüggő álmom van és ezekben tudatosan cselekszem, lefekvés előtt pedig rájuk hangolódom, mert van bennem egy olyan erős érzés, hogy ez egy más "síkon" való teljesítés, ami általában bizonyos formákban beigazolódik. Az csak a hab a tortán, hogy a Lélektesóm pontosan akkor esik bele ebbe a periódusba, amikor én és olykor ugyan azt álmodjuk, csak a saját szemszögünkből az adott szituációt.

Én imádom az álmokat - izgalmasak és rengeteg lehetőséget nyújtanak, befolyásolják akár azt is, hogy érzem magam nap közben, vagy az adott héten például.

Megjegyzés: Egyébként az Asztrál, a különböző síkok/dimenziók viszonya az álmokkal nagyon érdekes még. Mert végül is ezek is éppúgy kivetülhetnek egy ilyen állapotban.

goku5 írta:

Érdekes! Én még emlékezni sem szoktam az álmomra. (ha álmodok) Nem hogy így részletesen. Nem hasonlít ez valamilyen filmre sorozatra vagy valamire amit olvastál, mert általában azzal kapcsolatba álmodik az ember.

Nem, nem emlékeztet egyre se, ráadásul már régóta nem filmeztem komolyabban, tévét se nézek.

---

---

Azt álmodtam,hogy walking deades zombik üldözték és vadászták az embereket,csak ezek gyorsak voltak és négykézláb közlekezdtek.
Egy ajtón benyitottam és a Band of brothers-es katonák vadászták a zombikat,beszéltem is az egyikkel vmit,de már nemtom mit.
Amikor visszamentem már eléggé beözönlöttek és mindenki pánikolva menekült.
Engem üldözött vmi gyerekzombi és mivel nem volt nálam semmilyen fegyver,ezért egy gyerek pont kéznél volt és őt használtam pajzsnak... elég beteg.
Végig azzal voltam elfoglalva h vki adjon egy kést vagy vmit,hogy megvédjem magam...voltak még csapdák is pl.felülről összenyomódó falak tüskékkel.
Sajnos elég zavaros a történet a helyszínek is váltakoztak,vmi törmeléken másztunk felfelé és egyszer csak egy hegy tetején voltunk.

---

Örülök, hogy nem csak nekem vannak ilyen beteg álmaim. Nálam visszatérő vendégek ezek a menekülős-gyilkolós-darabolós dolgok éjszakánként. ^^'

---

Nekem volt egy álmom, amitől tényleg féltem. Az elég beteg volt - röviden arról szólt, hogy Cthulhu valamiért üldöz és el akar kapni (sikerült is neki - innentől nem részletezem), ami viszont zavart, hogy az engem ért sérülések (álomban) hasonlóan megjelentek a testemen is zúzódások, itt-ott karmolások formájában illetve... mindegy. A lényeg, hogy ezután tényleg, kezdtem tartani attól, hogy megismétlődik, de szerencsére nem történt meg.

---

---

Uhh, durva. De erről mintha már meséltél volna. Azért remélem, uealod az álmaid annyira, hogyha megtörténik veled valami ilyesmi néha, akkor jól picsán rúgod a kis rohadékot. Én régen álmodtam nagyon rosszakat, nem ilyen lényekkel, meg semmi olyasféle horror, amiből pl igényes ijwsztgetős filmet lehetne forgatni, hanem inkább amolyan személyes horror meg borzalmak, sokszor sírva is keltem fel az ilyenekre. Viszont már ilyen nincs, mert egyrészt nem történnek velem olyan dolgok, vagy ha van visszatérő álmom, akkor valamiképp mindig jól alakulnak abban a történések.
Valamelyik nap pl azt álmodtam, hogy egy süllyedő luxushajón ragadtam valakikkel, és cirka 5 éve szerintem még simán az lesz az álmom vége, hogy Titanic. Most meg kb mint egy profi akciófil, kb olyan volt, csak sokkal izgibb. Az összes ember mint akik a fejüket vesztették, rohangáltak csak össze-vissza, mi meg tök céltudatosan haladtunk a hajó tetején lévő mentőcsonakokhoz. Meg volt egy felvonó féleség is pont a legvégén, és akkor mondta valaki, hogy várjunk egy kicsit, mert neki tök furának tűnt az a felvonó. És aztán ki is derült, hogy miért: egy csávó előretolakodott, aztán láttuk, ahogy a felvonó plafonrésze agyonpasszírozza őt, meg a lift alját is. Aztán kinyílt az ajtó, és találd ki, mentek-e még mindig emberek? Nanná. Szóval mentünk tovább, és volt a lift mellett egy textil borítású fal, amögött pedig a tűzlétra, ami a felszínre vezetett. Azt elkezdtem lebontani, azon pedig kijutottunk. De előbb a cicát valahogy magammal kellett vinnem biztonságosan, szóval keresgélni kezdtem a szétdobált nejlonzsákok közt, hű de biztonságos. XD Na, de a cicám ekkor szólt, hogy jó lesz az a kicsit vastagabb szatyor is, nem fogja szétkarmolni. És még pár más, nyugtató dolgot a meseszép hangján. Aztán belement, és kijutottunk mi is.

Régebbi visszatérő rémálmom nekem csak egy-kettő volt. Az egyikre nem szívesen emlékszem vissza még most se, a másik meg így, madártávlatból elég vicces már, de akkoriban kurva sokat bőgtem miattuk. Pontosan két velociraptor miatt. XD Bejöttek a házunkba, én meg totál egyedül voltam otthon pont, de igazából engem akartak elvinni. És mindig azt csináltam, hogy a kazánházunkban felakasztott nagykabátba bújtam, hátha nem tűnik nekil fel hogy ott lapítok. Aztán többnyire nem jött össze.

---

Szerkesztette: Nikucci - 2016.04.11. 00:48

---

Azért remélem, uealod az álmaid annyira, hogyha megtörténik veled valami ilyesmi néha, akkor jól picsán rúgod a kis rohadékot.

Nos, egy Cthulhut nem tudok megállítani, szóval ott akármennyire is tudtam uralni, nem ment, aztán egy másik álmomban meg épp Mikrofonon beszéltem két Gamer haverommal, amikor a lámpa fel-le kezdett kapcsolódni magától. Hangokat hallottam, és a többiek poénkodtak vele. Én éreztem, hogy nem vagyok egyedül, aztán valami nekem esett. Világosban se láttam semmit, lökött, karmolt, harapott, megpróbált leszorítani, aztán lekapcsolódott a villany és a többiek hallották hogy bajban vagyok. Rövid ideig visszahúzódott, de én magam nem tudtam őt megérinteni, a dög viszont úgy játszott velem fizikai síkon is ahogy akart. Ültem az ágyon és azon gondolkodtam, hogy tudok eljutni a kapcsolóig, aztán a dög megszólalt: "Az nem fog segíteni."

Egyébként ez még a valóságban sem lehetetlen, szóval még jobban feltüzelt az egész, de végül is... valahogy sikerült visszaaludnom úgy egy óra után, miután felkeltem erre. Szóval ja, ez ellen se tudtam mit tenni.

Ez a luxushajós álmod érdekes. Eszembe jutottak erről vidik, ahol liftek és mozgólépcsők trancsíroznak szét emberkéket. No meg egy álmomat, amiben egy óriás cápa ugrott fel a fedélzetre, hogy befaljon, én meg lökdöstem el az embereket a szájába, hogy lekösse magát. Hát "büszke voltam magamra" nagyon...

---

---

Ez lehet gonosz lesz, de ez vicces. Jó, ha valaki ilyet tesz, nem nevetek rajta annyira, amikor olvastam, de ez egy álomban tök poénosan hat. Ja, mármint az, hogy milyen kitartóan véded magad egy éhes cápától.

Viszont jaaj, jaj... Remélem, azért ilyet már nem álmodsz, csak mert ez nagyon komoly pszicopara. Főleg az a Rémálom az Elm utcában dolog, hogy az a dög képes volt bántani téged, de te jóformán sehogy sem tudtál védekezni ellene. Ez a féle kiszolgáltatottság-érzet az egyik legdurvább félelem forrás is szerintem. Nekem sokszor ez úgy jött elő az álmaimból, hogy valami üldözött mondjuk, és megálltam egy idő után, vagy mert elfáradtam, vagy mert elegem lett a futásból, és inkább már le akartam taposni a köcsög kis fejét annak, aki a nyomomban volt és akkor volt az, hogy csak állok, mint a cövek, és tudom, hogy képes lennék szétverni, de nem moccanok, mert le vagyok fagyva vagy nemtom, de mindenesetre nem csinálom azt, amit tudnék a blokkoltság miatt. Aztán én lettem péppé zúzva olyankor mindig. :'(
De ilyen rémesen ijesztő álmaim nekem nem nagyon voltak, mármint hogy szó szerint ennyire kurvára ijesztő legyen. Vagyis de, de az más azért. Egy ilyen álom után én inkább lehet felkapcsolnám az összes villanyt, a rádiót, a tv-t gép, telefon is jöhet, csak ne legyen sötét és csend. XD
De aludni utána én tuti nem mernék. Folytatódik sokszor az ilyen álom, ha visszaalszol.

---

Tökéletesen megérte megnyitni a Topikot. Most arra keltem olyan 4-5 óra között, hogy anyám hazahozott valami felzselézett hajú, platinaszőke emos pasit, aki végig smárolt engem, uncsim ééééés... öcsém! Wtf!?--Mondom, aztán úgy orrba vágtam, hogy elrohant, és beugatott anyámnak, hogy nem azért jött hogy betörje egy őrült liba az orrát, hanem hogy ---

És a végét nem hallottam, hála a jó ... magamnak, mert felriadtam. Ggwp Heni...

Főleg az a Rémálom az Elm utcában dolog, hogy az a dög képes volt bántani téged, de te jóformán sehogy sem tudtál védekezni ellene.

Freddy azok közé tartozik, akiktől sose paráznék amúgy. Benne semmi ijesztő nincs. Kiskoromba láttam a filmeket és végig untam magam rajtuk.

De ilyen rémesen ijesztő álmaim nekem nem nagyon voltak, mármint hogy szó szerint ennyire kurvára ijesztő legyen. Vagyis de, de az más azért. Egy ilyen álom után én inkább lehet felkapcsolnám az összes villanyt, a rádiót, a tv-t gép, telefon is jöhet, csak ne legyen sötét és csend. XD

Vannak olyan éjszakáim, amikor valami piszkosul rossz előérzetem támad és megszállottan próbálok tenni ellene hasonló módokon. Nem tudom, miért, de ezt általában a kutyám és a macskám is megérzi, mielőtt bármit tennék. Olyankor ők is megőrülnek, félnek, osonnak, menekülnek - általában ki a szobámból, de vissza már nem mernek jönni. Legfeljebb távolról figyelik, aztán van, hogy pl. a cicus felpúposodva fúj egyed és elrohan az ajtó elől, mintha üldözné valami.

Őrültek átjáróháza.

---

---