Ember és isten kapcsolatát úgy tudnám leírni, mint egy kezdődő tinédzser párkapcsolatot. A felek túlgondolkodják, ezért ráfeszülnek, rágörcsölnek és nehezebben fog menni, kínos lesz az egész. Akkor fognak igazán feloldódni, ha szexeltek és intim kapcsolat lett közöttük. Ezután nem fognak a párkapcsolaton annyit görcsölni. Ugyanez van ember és istennél. Nem kell nap mint nap az elméd rendszerébe önigazolást keresned istenhez, mert ez így nem több mint az elméd játéka, önigazolás és hiánypótlás. Annyira keresik istent a vallásosak, spiritualisták a megvilágosodást, hogy csak akkor fogják megtalálni, amikor levetkőztették magukról ezeket a téveszméket, amik csak a fejükben élnek. Azt hiszik ez élteti őket, miközben a legnagyobb börtönük. Tekernék egy hatalmas dzsót szerintem másnapra máshogy vélekednének a saját hitükről.
Egyrészt igazad van és nem rossz a hasonlat, de egy tömbbe kategorizálni a spirituális szemléletű embereket már csak azért sem szerencsés, mert a vallásosságban fokozatok léteznek, tehát a hit nem egy statikus adottság, hanem elmélyíthető a végtelenségig - szó szerint, hiszen Isten végtelen, így a hozzá kapcsolódás (religio) mértékének is végtelennek kell lennie, s ez már az istenszeretet.
Miért volna önigazolás, pláne téveszme? Maradva a hasonlatodnál, semmi probléma nincs abban, hogy a szerelmesek eleinte túlgondolják a kapcsolatukat, épp ellenkezőleg, ezáltal fejlődnek és ismerik meg egymást (és önmagukat) mélységében, így egyre közelebb tudnak kerülni egymáshoz. Ugyanígy van a spiritualitás vonatkozásában is. Mint mondtam, nem statikus a hit, így fejlődésre van szükség, egy egyre inkább elmélyülő kapcsolatra, ehhez pedig idő kell, és ha mégis téveszmék és önigazolások kísérik ezt az utat, az sem baj, mert a kitartó keresés mindig meghozza a gyümölcsét és egyre inkább eltűnnek ezek a hibák.
Az ilyen marxista közhelyeket meg felejtsük már el, miszerint ez a legnagyobb börtönük és hasonló, mert aki ezt mondja, az vagy nem találkozott még hiteles hívővel vagy egyáltalán nem érti a vallásos tapasztalatot, vagy szimplán csak materialista abban az értelemben, ahogy Saphira leírta pár hsz-el ezelőtt. Az önigazolás keresése egyébként is maximum egy kiforratlan, a hitbe épp belecsöppenő embernél merül fel, és ahogy írtam, ez szükséges az előrehaaldáshoz néhány embernél, de általában nem erről van szó.
Saphira, nekem pl. Eckhart és más keresztény misztikusok által sikerült közelebb kerülnöm az Ószövetséghez (nem teljesen, az általad írt problémák bennem is erősen élnek)
Ez nálam is így szokott lenni, csak aztán megint győz a gondolkodó ész, meg a tépelődés, és visszatérek oda, ahonnan indultam (bár kétségkívül minden ilyen lefutott kör változtat az ember hozzáállásán). Aztán valahogy megint túlteszem magam a problémán, már-már el is felejtem, aztán elolvasok egy-két művet görög gondolkodóktól, sztoikusoktól, platonistáktól, és bekattan, hogy mennyivel előrébb járt a "megvetett pogányság" mindenben, és megint kezdődik elölről az egész.
Talán Ágoston írt erről a tépelődésről a legtöbbet, sőt ő egyenesen úgy gondolta, hogy ez a tépelődés szerves része a hitnek, amolyan küzdelem, amin át kell esni, meg kell hasonlani, majd menni tovább, és aki azt mondja, hogy ő "mindig, nagyon erősen, tántoríthatatlanul hitt", az nem is érti a lényeget igazán. Van is egy legenda, ami hasonló szituációt ábrázol, bár ott Ágoston "mániájáról", a Szentháromságról van szó (ugye, azt sem könnyű értelmezni):
"Ágoston egyszer a tengerparton sétált, és a Szentháromság titkán elmélkedett. Egyszer csak észrevette, hogy egy apró gyerek kagylóval a tenger vizét egy gödröcskébe iparkodik átmeríteni. Megkérdezte tőle: "mit művelsz"? A kisfiú bátran felelt: "kimerem a tenger vizét ezzel a kagylóval". Ágoston hitetlenkedett, és azt mondta: "de hát ez lehetetlen!"
Mire a kisfiú így válaszolt: "Hamarabb merem ki a tenger vizét, minthogy te megfejtsd a titkot, amelyen töprengesz."
Amúgy most akkor végre találtam valakit, aki olvasta Echkart mester műveit? Máris megérte felhozni ezt a témát.
Nincs olyan, hogy egy ember tökéletesen képviselhetné Isten akaratát, hogy általa Isten tökéletesen munkálkodhatna. Bűnösek vagyunk, hol tudnánk mindig Szentlélektől indíttatva cselekedni? Hol van olyan ember, akinek minden tettében Isten munkálkodott? Egy olyan ember volt, Jézus, senki más.
Pált mégis tizenharmadik apostolnak nevezed, és hivatkozol rá többször is a hozzászólásodban. Egyébként nekem Pál is "ingadozó" alak, ha azt nézem, hogy már a kortárs keresztények is a legnagyobb szemfényvesztőnek tartották, ugyanakkor nagy szerepe volt a kereszténység terjedésében, meg néha még szépeket is mondott. De azt nem értem, hogy mondtam ellent Pál Rómaiakhoz írt levelének, mikor ugyanazt mondtuk: a Törvény már nem elég, hiába követed vagy ismered, nem az vált meg.
Mózes törvényei? Ennyiből áll? Zsoltárok, próféták, olvasd el Hóseás könyvét, annál szebben, érzékletesebben, megrázóbban nem láttam még leírva Isten szeretetét.
Az előbbiben leírtam, hogy a problémáim nagy része a Tórával van (Mózes öt könyve), igaz, az én hibám, hogy a hozzászólás elején ezt végig Ószövetségnek írtam. Nekem is az egyik kedvenc idézetem a Prédikátorok könyvéből van, bár azért így is sokkal nagyobb fenntartással kezelem az egészet, mint az Újszövetséget.
Az lényegtelen, hogy "nemcsak" ennyiből áll. Ha tíz almából egy meg van fertőzve hepatitisszel, akkor az már elég rossz arány, főleg attól, amitől a tökéletességet várod el. A Korán sem csak abból áll, hogy vágd le a hitetlenek fejét, sőt igazán haladó és szép gondolatok is vannak benne, de amíg az is ott szerepel, hogy vágd le a hitetlenek fejét, addig... hát bocs nem. Épp így hagy foltot a Tóra is a Biblián, ha megnézed az ateisták szitkozódásait, egyszer sem tudják szidni a Bibliát Újszövetségi idézetekkel, ezért mindig a Tórából hoznak fel valamit, hogy bizonyítsák, hogy milyen hülyeség.
Abban amúgy tökéletesen egyetértek veled, hogy nem lehet csak úgy "eldobni", ahogy ezt én ajánlgattam, nyilván ezért nem volt egy-két szektán kívül senki, aki ezzel meg is próbálkozott, holott biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül még sokaknak vannak ezzel problémái. Ezért születtek mindenféle magyarázatok. Például tökéletesen el tudnám fogadni ezt a magyarázatot:
Mindenesetre Isten a törvény és a prófétákon keresztül szólt a népéhez. Egyrészt igen, ki kellett választani egy népet, hogy Isten fia olyan környezetbe, történelmi kontextusba érkezzen, ahol ÉRTIK is, (már aki akarta), hogy miről beszél. Másrészt Isten tökéletes. Nem lehet elé járulni tökéletlenül. (Mellesleg ruházkodásra szerintem csak a papokkal kapcsolatban volt törvény, nekem legalábbis nem rémlik más. És szerintem egy katolikus pont megértheti, hogy Isten szentséget követel meg, a pap pedig közbenjáró, őt képviseli, és nem teheti azt akárhogy.)
Azért hozta a törvényeket, hogy a népét a helyes úton tartsa, azért küldte a prófétákat, azonban a nép mindennek ellenére megcsalta, s végül fiát küldte el (Jézusnak van erről egy példázata, a gazdáról, aki bérbe adta a gyümölcsösét). Mi azonban már nem vagyunk a törvény alatt, de ez csak Jézusnak köszönhető.
Még röhögtem is rajta, mert az egyik fantasy sztorimban pont ugyanez történik, nyilvánvalóan más környezeti kontextusban, úgyhogy nagyon jót derültem, hogy itt láttam viszont. Ugyanakkor ez nem írja felül az én csónakos elképzelésemet, meg azt sem, hogy kell-e nekünk törvény vagy sem.
A muszlimoknak is megvan a magyarázata a hasonló dilemmákra: szerintük a zsidók és a keresztények is kaptak igét próféták által, de azt elferdítették, vagy félreértették, ezért kellett Mohamed, aki újra, tisztán közreadta az igét (magyarán, hogy elmondja Isten nagy dilemmáit a seggtörlésről és a kézzel való evésről).
A keresztényeknél (legalábbis a katolikusoknál) a sugalmazás szintén hasonló célt szolgált: a Bibliát papírra vetők csak "sugalmazást" kaptak, így tudatlanul a saját képükre formálták a Bibliát, bele-beleírva magukat, ennek révén magyarázza a katolicizmus a "hibákat", ill. azt, hogy nem minden esetben lehet szó szerint venni.
Én az arany középút felé hajlok: szerintem például a Genezis igenis mítosz. Az, hogy mítosz, még egy hívőnek se kéne, hogy levonjon az Isteni értékéből. A Genezis és Noé története szerintem egyértelműen korábban keletkezett, mint maga a héber írás vagy a zsidó nép. Egyértelmű, hogy nem a zsidókhoz kötődő, hiszen már bizonyított, hogy jelen volt a sumereknél és több babiloniai népnél, tehát egy közös kincse volt a Közel-Keletnek, amiből aztán kibontakozott a zsidók története. Évezredeken keresztül adhatták tovább szájról szájra, ahogy Mózes könyveit is a későbbiekben, onnantól fogva meg elkerülhetetlen, hogy hibák, felejtések, másítások kerüljenek bele. Szerintem ezért nem lehet szó szerint venni az Ószövetséget, és ezért írtam a csónak hasonlatot, hogy "nem kell magammal cipelni valami olyasmit, amit az Újszövetség rég meghaladt".
Amúgy szerintem definiálom nekem mi a valódi problémám, mert így elbeszélünk egymás mellett. Amikor Biblia-mániákusokról írok, akkor nem olyanokra értem, mint te, aki néha idézget témába illőket a Bibliából, hanem az olyan szélső-protestáns (sic!) materialistákra, mint például az amcsik, akik tobzódnak néhány internetes felületen. Akik mindenféle tudományos felfedezésre, legyen az genetikai, biológiai, csillagászati, beböffentenek egy Bibliai idézetet. Ezek körülbelül olyan síkon mozognak, mint a szaudi imám, aki megmagyarázza, hogy a Föld nem lehet gömbölyű, mert az ausztrálok leesnének róla. És sajnos ezeknél az embereknél az dívik, hogy a Bibliát szó szerint kell venni (minden részét, és nem veszik figyelembe, hogy ezek mennyire más korokban, környezetben, okból íródtak), épp ezért az Ószövetségi törvények szentek és sérthetetlenek, és Isten hat nap alatt teremtette a földet.
Egyszer egyetemre jött egy amerikai csillagász (!) protestáns előadó, aki arról beszélt, hogy szerinte a tudomány fejlődésével nemhogy távolodott volna, de közeledett Isten és a tudomány kapcsolata (amiben egyet is értünk). De amikor szóba jött az evolúció, rögtön felvette a szélső-kreacionista nézetet, miszerint a Bibliának van igaza, és bizony-bizony az evolúciós teória téves. Na, ezt például én fel sem tudom fogni, mert sosem esett nehezemre bármiféle teremtést és az evolúciót összeegyeztetnem, az evolúció ugyanis NEM az élet kialakulásáról beszél, hanem a fejlődéséről. De az ugye elképzelhetetlen, hogy "majmokból" lettünk, mert nem tudnak elvonatkoztatni a hat napos teremtéstől, és esetlegesen úgy nézni az egészre, mintha a teremtés a mai napig tartana, és Isten ez által formálja az emberiséget "egyre inkább a képére".
Nem tudom ez segít-e a problémádon, de lezártam a hszt. Szerkesztette: Hiei - 2017.08.31. 06:51
Ez az egyik, bár tényleg vannak, akik megcsinálják. (Mellesleg a túlterheltség alapvetően jogos - bár én sosem éreztem túlterheltnek magam, de sokan tényleg így vannak vele.)
A másik meg az, hogy ha tényleg öt és fél órát tanul, és szerinte a honfoglalás kitaláció, akkor van egy rossz hírem (a helyesírása mellett).
A harmadik meg az, hogy valahogy sokan azt képzelik, hogy ez csak Magyarországon van így.
Coelho, akkor ezt a videót nézd meg. Aztán meg erre verik a 444-en, hogy a Dél-Koreaiak bezzeg milyen jól teljesítenek. Inkább legyünk hátul, minthogy 14 éves kislányok éjfélkor fejezzék be a tanulást. Nem értem, ez hogy nem minősül kínzásnak, mert az.
Régi szép idők, amikor végig tudtam makkolni 13 évet a suliban úgy, hogy még jól is érettségiztem le xD szerintem napi szinten volt max 30 perc tanulás, abból 20 a cod,bf stb lehetett, a többi meg jutyubozás. Sohasem éreztem úgy, hogy túl lennék terhelve, pedig nekem is 2x volt 8-9 órám egy héten, és minimum egy 0. óra is befigyelt sokszor. Ennek ellenére érdekes módon sikerült egy hármas matek, egy-egy ötös magyar+töri érettségit összekombóznom úgy, hogy 13. végén matekból 1,4-re engedett át a tanár (nem is hitte el amit látott, amikor javította a dogát) és úgy, hogy az írásbeli és szóbeli közti ~ egy hónap alatt, 150 órát BF3-aztam xD bár a szóbelin is kibaszott nagy makkom volt, mert végig azokat a tételeket húztam, amiket tudtam. Irodalomból szerintem 2, magyarból is max 2 tételt tudtam. A töri jobb volt, mert abból legalább a 20. század történéseit tudtam, de ha a középkorból húztam volna, vagy a görög/római szarokból, akkor insta rekt lett volna a vége. A németre és az infóra már nem emlékszem xD
A mai napig hiszek benne, hogy azokon a napokon a régi istenek segítettek, mert ekkora mázlija max a lottó ötösöknek lehet.
Nekem a napi max. 30 perc tanulással (nagyobb dogák előtt azért több, akár olyan másfél óra is megvolt) 60-70% közti emelt töri, középszinten 3-as matek (úgy, hogy különórára is jártam belőle... igen, a bölcsészek hülyék a matekhoz ), középszintű magyar és angol 5-ös (utóbbi 90% felett, nem is értem, miért nem mentem emeltre...), infóból (amire az utolsó percben vállalkoztam szinte nulla felkészüléssel) középszint 4-es.
És pont érettségi előtt vittem végig a GTA San Andreast 100%-ra.
Bár szívesen visszamennék a múltba és szívlapáttal tarkónb*sznám magam, amiért bölcsészkaron tanultam tovább.
Apropó, mai bölcsészkari gyöngyszem. Megmagyarázza a sok femincázit : (
Én érettségi közben hallgattam meg az addigi összes Aput. Gimi közben se házit nem írtam, tanulni se tanultam, aztán csak összejött az a 450+ pont. Énekfakton a tanár a fiúkat levitte kocsmázni a szomszéd utcába, a vár mellé
Aki azt mondja, hogy gimiben öt órát kell tanulni, az vagy hazudik, vagy tényleg olyan nehézfelfogású (igen, találkoztam ilyennel), hogy nem gimiben lenne a helye.
Én gimiben SOHA nem tanultam. És a sohát úgy kell érteni, hogy tényleg soha (csak bioszból, mert abból nem volt sulis órám, és emelteznem kellett). Egyetlenegy házit sem írtam meg, ami nem beadandó volt, vagy nem jegyre ment. Egyetlenegy kötelező olvasmányt sem olvastam el, csak ha nekem tetszett. Soha egy matekfeladatot sem oldottam meg otthon. Érettségire egy percet se készültem... erre láss csodát, minden érettségim ötös lett, a beleölt munka meg annyi volt, hogy töri érettségi előtt vettem egy rubicont és elolvastam, mondván, hogy "hm, ez elég lesz", és elég lett. Gimiben, sőt érettségin is a számon kért anyag kevesebb, mint amennyi rád ragad órákon. Egyáltalán nem megterhelő. És mi az érv ellene? Hogy "sosem lesz rá szükségem az életben".
Nos, ezek után, hogy ilyen fenségesen és méltóságteljesen ellébecoltam a gimit, bekerültem orvosira. Első évben mindenből megbuktam az első vizsgán (lehet ezzel nem menőztem, lel). Mindenből B vizsgáznom kellett, de ráadásul nem szimplán megbuktam, hanem már a beugrón megbuktam. Volt vagy 200 nyomorult minimumkérdés biofizikából és nem bírtam beseggelni. Kémiából alig bírtam átszenvedni magam az írásbeli beugrón, mert egyszerűen nem voltam hozzászokva, hogy ilyen stresszhelyzetben ennyi számítást megoldjak, és itt a kettes nem 20%, mint gimiben, hanem 60%. Biofizikából úgy mentem el B vizsgázni, hogy 100 tételből 40-et nem tudtam, és imádkoztam a Jóistenhez, hogy ne húzzak bele. Aztán végül ötös lett mindkettő, de ma már csak röhögök azon az első éves szerencsétlenkedésen, és mára tudom, mi hibádzott akkor, mi nem volt meg bennem első éven. Az, hogy az egyetem megtört, jól megtaposott, odaszögezett a könyv fölé, hogy "tanulsz, bazdmeg, vagy kibuksz innen", és ezt a gimi nem tette. Nem tanította meg (vagy én kihúztam magam alóla), hogyan kell tényleg - alázattal - tanulni.
Ez a kiscsaj a magyarázatával pont belefutott egy paradoxonba. Azt mondja, "amit itt tanulunk, arra sose lesz szükségünk". Ezzel én is egyetértek. Arra nem. Senkit se fog érdekelni Crassus, Sulla meg a Girondi Köztársaság. Senki nem fogja tőle többé megkérdezni a honfoglalás dátumát (ami szerinte nem is létezett, sic). Viszont szüksége lesz a HOGYAN-ra. Hogyan tanulj. Hogyan maradj talpon. Hogyan tarts ki, hogyan kell helytállni, hogyan bírd ki. És amikor majd keresi ezt a hogyant, remélem beugrik neki a levél, hogy "hurdur, erre sosem lesz szükségünk, meg honfoglalás amúgy se létezett". Mert ezzel nem a honfoglalás dátuma ellen tüntet, hanem a hogyan ellen, a helytállás és a megbirkózás megtanulása ellen.
Írom mindezt úgy, hogy szerintem is gyökér a gimis oktatási rendszer, és nagyon sok mindent meg kéne benne reformálni. A tananyagot. Szóval pont nem azt, amit a kiscsaj állít, mert ő csak szimplán nem akar tanulni.
Öt óra tanulás gimiben meg szimpla hazugság. Ennyit még a legstréberebb ismerőseim se hazudnának.
Szerkesztette: Saphira - 2017.09.22. 19:40
[img]https://s11.postimg.org/qvhku2y5f/e68600b26f11f87d4bf02c8fa857ab6e.jpg[/img] Nem jól adtad meg az elérési útvonalat.
Pedig van, aki tényleg 5 órát tanul. Nálunk pl. a szlovák tanulás veszi el nagyon sok embernek az idejét, de 1-2 óra alatt simán be lehetett tanulni úgy, hogy hármas körül meglegyen. Csakhát van, aki mindenből jeles akar lenni, úgy, hogy képességileg nem zseni, csak szimplán okos, ez mellett egy erős gimiben van (mint az enyém volt), minden házit becsülettel megcsinál, úgy tényleg előfordul, hogy alkalmanként az 5 óra fölé csúszik a tanulás.
Én emelt törire annyit készültem, hogy 2 óra alatt átolvastam kb. a tételek 2/3-t (Igaz, hogy az írásbelire azért készültem pár napot, kidolgoztam a tételeket.) Szerintem a magyarországi emelt könnyebb volt, mint nálunk a sima, a rengeteg forrással, kronológiával. Simán ötös lett.
Bár az tény, hogy én is kb. mindenből fantasztikusan húztam.
Mindegy, amit mondani akarok az az, hogy van olyan, aki 5 órát tanul. Bár, hogy mindennap, azt kétlem. A húgom most másodikos gimis, ugyanabban a gimiben, amiben én voltam, ugyanúgy matek-fizika osztályban (ja, én aztán elmentem BTK-ra, ez van ), és ő becsületes készül, nála 1-2 óra tanulás (alkalmanként 3) meg szokott lenni úgy, hogy nem buta, enyhén szólva sem.
Bár mondom, nálunk a szlovák vesz el sok időt, mert anyanyelvi szinten tanítják úgy, hogy talán a diákok 5%-nak megy anyanyelvi szinten, a maradék felének meg semmilyen szinten, kb.
Az a vicces, hogy én magamhoz képest az érettségire egész sokat tanultam. Minden hétköznap reggel nyolctól, délután kettőig vagy háromig. De hétvégén nem. Mondjuk ezt is főleg azért, mert úgy gondoltam, hogy az érettségi az egyik olyan dolog, amire tanulni kell. És nem is bánom, magyarból azért nem ártott, lehet nem lett volna 5.-ös nélküle. Meg így egy kicsit minden jobban megmaradt, amit ott tanultam.
Balos média, ami eddig a szorosabb integrációt szorgalmazta, valamiért rettenetesen örül a katalán függetlenedési törekvéseknek. Csak tudnám, ha az EU majd beleszól a dologba, és elismeri Katalónia függetlenségét, akkor mégis milyen álszent dumával tartják majd vissza Európa összes kisebbségét, beleértve Felvidék Magyarországgal határos területeit, vagy akár Székelyföldet, hogy random szavazzanak maguknak egy autonómiát vagy függetlenséget. A krími hisztiről még csak nem is beszélve.
[img]https://s11.postimg.org/qvhku2y5f/e68600b26f11f87d4bf02c8fa857ab6e.jpg[/img] Nem jól adtad meg az elérési útvonalat.
Ezért nem fogja az EU elismerni a Katalán függetlenséget... Szinte az összes EU tagállamban van egy terület, egy népesség, ami azonnal ki akarna válni az adott országból, és ez autómatikusan kilépést jelent az EU-ból is...
Az meg más kérés, hogy a kilépő területek önállóan mennyire lennének életképesek...
