Én pl megtanultam az OreImo-ból,hogy milyen érzés az agyvérzés.
Kérdés:
Hogyan oldhatom meg azt,hogy az oldal ne kicsinyítse le az aláírás képem?
Duma topic 14
Én pl megtanultam az OreImo-ból,hogy milyen érzés az agyvérzés.
Kérdés:
Hogyan oldhatom meg azt,hogy az oldal ne kicsinyítse le az aláírás képem?
Szerintem az erőt meríteni sokkal közelebb áll a valósághoz, mint a tanulni belőle. Mondjuk számomra mindig csak szimpla időtöltés volt az animézés, de hallottam már olyan legendákat, hogy volt akit átsegített egy nehéz időszakán, mondjuk a naruto, és ezt valamilyen szinten el tudom neki hinni.
Mert szerinted viccből rajonganak érte emberek évtizedekkel a befejezése óta? Persze lett most új sorozat, de ahhoz is kellett az igény.
Nem azért szeretjük a db-t, mert egy got szintű történetvezetés lenne. Hanem, a tisztaság miatt, ami a karaktereket jellemzi és a reakcióik a felmerülő helyzetekre. És hogyne tanultunk belőle. Legalábbis a magam nevében biztos, hogy beszélhetek. A Narutót, azért nem szerettem sohasem, mert egy tiniszappanopera, ahol mellesleg harcolnak. A DB ennél sokkal magasztosabb. Nagyobb dolgokkal foglalkozik, mint a főhős önző vágyai (Jajj, a szerelmem, jajj a barátom, aki nem is a barátom, csak elhatároztam, hogy az, mert egy óvodás érzelmi szintjén állok.)
Nem tökéletes. Vannak nagyon elnyújtott részei és tényleg nagyon egyszerű a története. De az 508 részen keresztük, kilométer mélyre verte bele a tudattalanunkba, hogy soha ne adjuk fel. Hogy miért van, aki szereti és mégsem fogadta be az üzenetét? Olyan a személyisége, ami nem nyitott erre valamiért. Millió oka lehet. De, hogy rám hatott és átvettem az értékrendet, amit ott közvetítenek, az tuti. Soha ne adjuk fel, és mindig fejlődjünk tovább. Nyilván nem ez teszi ki a mostani személyiségemet. Ennél egy sokkal komplexebb világképem van. De gyerekként nem ez érdekelt, hanem, hogy tudjak érvényesülni az osztálytársaim között, jó legyek judóban és, hogy mi lesz a mai nap Gokuval. 
És valószínűleg enélkül is ilyesmi lennék, mint most. De hogy megerősítette ezt a pályát, ahhoz kétség sem fér.
Furcsa lenne ebben a topicban ilyenekről vitázni, de azért leírom, hogy ha csak annyit fogtál fel naruto szöcske iránti érzelmeiből, hogy ő csak úgy random eldöntötte, hogy szöcske a pajtija lesz, és mindent megtesz érte, az nem a narutot jellemzi xd.
13(?) éve egyedül van a srác, kb mindenki lenézi és utálja, aztán jön valaki aki magával egyenrangúként elismeri és hónapokon keresztül rivalizálnak.
Na mindegy, amúgy nem vagyok naruto fan még mielőtt azt hinnétek itt xD
Gdat88 írta:
(Jajj, a szerelmem, jajj a barátom, aki nem is a barátom, csak elhatároztam, hogy az, mert egy óvodás érzelmi szintjén állok.)
Inkább tényleg a személyiség lehet mérvadó, mi választjuk ki, mi tetszik és mi nem, az ilyesmi dolgok meg, mint egy DB vagy Naruto szintű mű, csak erősítheti azt, ami miénk már amúgy is. 
Na, kb leírtam máshogy amit ti is.
De pl csak Disney meséken felnőni az nagyon gáz, tapasztalatból nem ajánlom senkinek. Részben az is hibás az árnyalt szemléletem miatt, részben a Barnie mesék. Az animék sokkal többrétűek ilyen szempontból.
Nem arról volt szó, hogy ezekből semmiképpen sem tanulhatsz, oda is volt írva, hogy filozófiailag meg irodalmilag nyilván. Hanem hogy a felsorolt dolgok, pl. a csapatmunka, mind olyanok, amiket nem mesékből tanulsz meg, hanem az életből, tapasztalatok révén. Mert amikor felállsz egy film mellől, akkor nyilván nem változol meg annyira, hogy ezentúl meg fogod becsülni a csapatmunkát, és teljesen más emberként nézel mindenkire. Ehhez tapasztalások, élmények, kapcsolatok, történések kellenek.
A történetek nem ilyeneket tanítanak, hanem magként hintenek el benned egy-egy gondolatot, ami személyiségedtől függően termőföldre talál és valamilyen formában kicsírázok (wow such költői). Ehhez el kell ezeken gondolkodni, át kell élni, fel kell fogni, gyakorlatilag ezerszer át kell rágni a lelkeddel, hogy végre a gondolat megtalálja ott a helyét. De az ilyen gondolatok nem azok szoktak lenni, amiket a Coelho-s linken olvasunk. Nyilván ezeknek is van üzenete, és ilyen szempontból a DB is sokat tehet hozzá a személyiséged fejlődéséhez, de akkor is más, mint egy Karamazov testvérek.
Például én a GoT-ra sem mondanám azt ilyen szempontból, hogy bármit is tanított volna, ha nem számítjuk a jó történetvezetést. Élvezetes volt, sokat jelent nekem, irodalmilag sokak előtt kinyitott egy kaput, és ugyan ezekben is vannak mély üzenetek, de számomra egyik sem volt világmegváltó, vagy nem fészkelődött be a fejembe napokig. Ettől függetlenül szeretem.
De most tényleg, szerinted az egy hatalmas tanítás, hogy a barátság fontos? (Mindezt mondom úgy, hogy a legnagyobb barátság-rajongó vagyok, ha irodalomról van szó, számomra a legfontosabb emberi kapcsolat). Ez tipikusan az a dolog, hogy hiába nézed végig ezerszer a DB-t, és tanulod meg kívülről az egészet, cseszheted a barátságot, ha Ayumicsudi vagy.
Szerintetek , ha Goku kapja meg a Beheritet és nem Griffith, akkor Goku is feláldoz mindenkit egy következő SSJ szintért? X'D
Jó példa erre, hogy az animések nagy része introvertált, akik lehet méltatják a barátság erejét meg a csapatmunkát, de amikor meghívják őket inni meg társasjátékozni csütörtöki buliba, akkor csak legyintenek, és mennek vissza kockulni (nagyon általánosítva).
drszabi. Ez valóban egy erős érzés, amiről beszélsz. De ez az érzés a magány, az önbizalomhiány és a kétségbeesettség keveréke, nem a barátság.
Amúgy igen. Ebbe így még bele sem gondoltam, de ami taszított a Narutoban, az az a hozzáállás, hogy a barátaim nélkül semmi sem menne. Ez mire kondícionálja már az embereket? Nagyon gáz. Ezzel szemben a db azt mondja, hogy a barátaimért és magamért, bármilyen felmerülő problémát megoldok. Sokkal egészségesebb sztem. Nem azt tanítja, hogy egyedül szar vagy.
| Ugrás a fórumra: |
