Na jó Ez tetszett. Ez egy fantasztikus komment volt, lájk a köbön. Akkor sorban
És nem, Aerys egyáltalán nem volt jó uralkodó, sőt.
Mondom, hogy ilyet nem mondtam.
Azt írtam, hogy jobb volt uralkodónak, mint Robert.
...
Viszont Robert szó szerint úgy ült a trónon, hogy nem csinált semmit.
...
Ezzel szemben Aerys uralkodása alatt ezek még az őrültsége ellenére is szilárdak maradtak.
...
Így van. Teljesen igazad van, tény.
Érdekes az, amit említesz, hogy vajon Varys miért viselkedett úgy, ahogy... Én nagyon szeretném, ha ő tényleg a birodalmat szolgálná, a békét...csak akkor ennek a cselekedeteinek nem volt értelme. Szóval ennél sokkal valószínűbb, hogy azért, mert Blackfyre, vagy legalábbis az ő érdeküket szolgálja, és igazából az ő Aegonja is az, akit próbál beállítani Rhaegar Aegonjának.
Őm, gondolom ismered AltShiftX-et. Engem egyértelműen meggyőzött a csávó Varyssal kapcsolatban. Hiszen mi értelme lenne az egésznek, hogy Aegont kimentsék, majd felneveljék...oké, béke lenne az uralkodása alatt, de utána? És eleve, Rhaegar tökéletes uralkodónak tűnt. Mi értelme volt az egész Varys részéről?
Ha viszont ez az Aegon nem az az Aegon, hanem egy Blackfyre...akkor sok minden a helyére kerül. Varys is. Csak...hm. Annak ellenére, hogy a sorozat mennyire, végtelenül leegyszerűsítette Varyst, az a Varys mégis közelebb áll a szívemhez.
Na mindegy.
Az is érdekes, amit mondasz, hogy a végén már Rhaegarra is gyanakodott. Ha olvastad a Tűz és Jég Világát (asszem abban van leírva), megvan a sztori, amikor Aeryst elfogták, és Tywin meg akarta ostromolni a várat, akkor is, ha ez a király életébe kerül...mondván, hogy akkor majd lesz egy jobb királyuk (Rhaegarra mutatva). Érdekes, hogy mit akart vajon Tywin. Akkor már Rhaegar felesége volt Elia, nem? Szóval még csak arra sem gondolhatunk, hogy így akart volna (Cerseien keresztül) a hatalomhoz férkőzni, és manipulálni, irányítani Rhaegart.
Akárhogy is, Rhaegar fantasztikus karakter. És igen, fantasztikus király lett volna, gondoltam, hogy ez neked tetszeni fog
Személy szerint egyébként valamiféle mágiát sejtek emögött, ha Rhaegar nem is zöldlátó volt, mint Brynden Rivers, de legalábbis sárkányálmai voltak, mint Daeronnak és Daenysnek. Az utóbbi könyvekben többször ki is emelik, hogy a Targaryeneknek mindig is megvolt a képessége, hogy megálmodják a jövőt, Barristan meg többször úgy beszély Rhaegarról, hogy mindig úgy viselkedett, mintha a jövő elviselhetetlen terhei nehezednének rá. Szóval szerintem Rhaegar ismerte a jövőt, tudta, hogy meg fog halni a Tridentnél, és tudta, hogy Jon lesz az azor ahai (vagy a sárkány egyik feje?). Mégis nyilván, ezek után fennmarad a kérdés, hogyha tudott ezekről, miért hagyta Eliát és a gyermekeit meghalni, illetve - ha Aegont ki is mentették - Rhaenys miért nem élhetett.
Egyébként azt is felvetettem már korábban, hogy volt valami kapcsolata Brynden Riversszel. Ugye Egg Nyárodúban halt meg, mikor Rhaegar született, Brynden meg ezer szállal kötődött Egghez. Nyárodút is gyakran emlegetik, mégis teljesen homályos mi történt ott: valóban csak egy félresikerült sárkánykeltős akció volt, vagy gyilkosság? Vagy Eggnek is a fejébe szállt az örökös Targaryen álom, ugyanaz, ami megmérgezte Aerys elméjét, és azt hitte, hogy sárkánnyá változik majd a tűzben? Az viszont tény, hogy gyakran írják, hogy Rhaegar úgy ment Nyárodúba, mint aki a szellemekkel akar beszélgetni, és könnyen lehet, hogy ezekhez a 'szellemekhez' köze volt Riversnek, mert így szépen összefutnának Jon, Bran, a Mások és a múlt története az ő személyében.
Hát én erre még egyáltalán nem gondoltam, de baromi érdekes felvetések. Igazából nem is tudok most erre mit mondani.
Várom a hatodik könyvet veszettül
Pff, ezt most komolyan leírtad a fórum legmániákusabb Targaryen-buzijának?
Nem volt véletlen
Nem szeretem a Targokat. Egyáltalán nem szimpatikusak. Őm. Oké, kivéve egy-két karaktert (Hódító Aegon vagy Rhaegar, pl. Vagyis nem is pl., igazából ez a kettő össze-vissza ). Nem jön be a kultúrájuk, a jellemük, a viselkedésük.
Nem tehetek róla. Az első könyv első 100 oldalától olyan egyértelmű, hogy én nem tudok mással azonosulni, csak a Starkokkal, hogy nem igazán tudok objektív lenni. Az a misztikum, mélység, komolyság...hogy is mondjam. Amikor Tyrion sétál az istenerdőben, és rosszul érzi magát (értitek, a cinikus, pökhendi Tyrion), mert tudja, hogy ez nem az ő helye...ez valami szent, ősi, mély hely, terület, ami összefonódott a Starkokkal, összefonódott Északkal.
Sehol máshol nem találom meg ezt a mélységet, ezt az ősi, titokzatos erőt a történetben. Arról nem is beszélve, hogy maguk a Starkok milyen emberek, milyen a kapcsolatuk egymással, milyen a kapcsolatuk Deressel, Északkal, a többi házzal, és viszont, milyen a többi ház kapcsolata velük. Ez az... ősiség, ez az...hogy is mondjam, igazi nemesség fogott meg bennük, hogy nem közönségesek. Még a táj sem közönséges. Ahogy leírja Martin Északot...valami hátborzongató. (Emlékszem, annak idején, amikor olvastam a második könyvet, és Jon a Falon túl járja az erdőt Szellemmel, olyan félelmetesre, hátborzongatóra írta meg Martin, hogy rettenetesen izgultam Jonért, annak ellenére, hogy mivel a sorozatot láttam először, tudtam, hogy nem eshet semmi baja És mégis. Ott van végig valami, ami sehol máshol nincs meg. Mondjuk ez a misztikus nagyon hiányzott 4 évig a sorozatból, de az utóbbi két évben Észak nagyon felerősödött- más kérdés, hogy ezzel párhuzamosan a déli jelentek színvonala meg elkezdett zuhanni).
A Targeryenek meg (a legtöbbjük, legalábbis) egyszerű bolondok, vagy egyszerű emberek, akiknek épp vannak sárkányaik.
Aztán néha születik egy Aegon, meg egy Rhaegar, meg hát ugye egy Dany, akiben meg van az a plusz, ami érdekessé tudja őket tenni.
De ha már valami. A Starkok kapcsolata a farkasaikkal mennyivel...mélyebb, közelibb, misztikusabb, mint Dany kapcsolatai a sárkányaival?
Vagy éppen, mennyivel izgalmasabb, hátborzongatóbb (jó sokszor használtam már ezt a szót) Bran mágiája, misztikuma (és ezt is ), mint mondjuk Melisandréé?
Áh, ez van. Én már csak a jeget képviselem ebben a történetben
Amúgy. A sárkánynak három feje kell legyen. És valahogy nem tudok elképzelni olyan embert, aki alkalmas lenne erre a szerepre (a két nyilvánvalón kívül). Persze lehet, hogy az egész egy metafora.
És. The prince, who was promised. Mondta Rhaegar. De kire? A jelenetben nagyon úgy tűnik, hogy Elia van vele, és Aegon...nem pedig Lyanna és Jon (aki nem is lehetett vele elméletileg soha).
Azt meg végképp nem tudnám hova tenni, ha egy Aegon lenne a megjövendölt herceg (azzal semmi bajom nem lenne, ha ő lenne a király, legyen, ha alkalmas rá), egy valaki, aki az ötödik könyvben tűnt fel (plána, ha nem az az Aegon, akinek mondja magát).
Vannak itt érdekes kérdések.
Fú de várom már a hatodik könyvet.
Ééés. Asszem, hogy ez már nem is ebbe a topicba való már
Szerk.:
Amúgy akartam már kérdezni. Az aláírásod az Rhaegart és Lyannát akarja ábrázolni? Mert akkor te tényleg nagy fanja lehetsz ennek a szálnak. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag alig tudunk róla valamit.
Szerkesztette: Jon - 2016.06.30. 00:37