Nekem az előző rész vége kifejezetten tetszett. Elképzelni nem tudtam, hogy fogja Fushi legyőzni a nokkát. Jó volt látni, hogy a szigetlakók mind összefogtak a közös ellenséggel szemben, és Fushival karöltve gyakorlatilag "szétbombázták". És ez Fushi jellemfejlődésében is fontos lépés volt, hogy megtapasztalta, hogy mennyi mindenre képesek az emberek, ha összefognak, és anélkül le tudnak győzni egy ilyen erős és hatalmas ellenséget, hogy akár csak egy is meghalna. Az előző arc végén sem amiatt halt meg Gugu, mert besegített Fushinak, hanem ponthogy az volt a probléma, hogy rajta kívül senki nem segített, mindenki más csak bepánikolt, és menekült, mint a hülye.
Nekem eddig eléggé tetszik ez a történetív, mert másabb, mint az eddigiek. Bár a főszereplők még mindig kölkök, de megtörik az eddigi arcokra jellemző fiatal gyerek-tragikus sors-reménykedés-váratlan halál séma, legalábbis eddig úgy tűnik. És bár egy csoport gyereken van a legnagyobb hangsúly, itt igazából nem egy család vagy néhány ember, hanem egy egész sziget sorsa a tét. A morális és diplomáciai-államszervezési kérdések is érdekesek, amiket ez az anarchikus börtönsziget koncepció felvet, ahol nincs semmiféle hivatalos törvény és azt betartató hatóság, maguk a szigetlakók alakítják viselkedésükkel az íratlan szabályszerűségeket és feladatokat, amik valamiféle relatíve civilizált keretet biztosíthatnak egy ilyen anarchikus, számkivetettekből álló szigeten hétköznapjaiban is.
Sokaknak angolul van az aláírása.
Na, az enyém pont nem.
Az enyém gyíkul van.