Ilyen beteg egy filmet mint az Oldboy már rég láttam, basszus. Micsoda elbaszott beteg népség ez a kelet-ázsiai.
Filmek & sorozatok
Capac te linkelted még oldalakkal visszább azt a Westworld-ös trailert?
Köszi
Na, Got. Őm. Hm.
Rettenetesen vártam. Rengeteg változatot elképzeltem, nagyon sok mindenben reménykedtem, amiket persze én is tudtam, hogy kb. esélytelenek (Kisujj nélkül nyerni, stb.).
Először is, megvalósításra elképesztő volt, azt hiszem, hogy szinte tökéletes. De mindenképpen 10/10. Ez filmes viszonylatban is baromi jó volt...a zenére nincs szó, a képek, a színészi játék, a látvány, mind-mind zseniális volt.
Másodszor, a történet.
Kicsit csalódott vagyok. Jon karaktere közel sem az az érett, Azor Ahai féle vezető volt ebben a részben. Az mondjuk nagyon tetszett, hogy minden elkerülte, hogy direkt mutatták, hogy nem tud meghalni, csinálhat Ramsey bármit. Mert nagyobb szerep vár még rá.
Mindegy, úgy hogy kicsit Jon csalódás volt.
Sansa gyönyörű, és tökös lett, de ugyanolyan buta, mint eddig...egy szót sem szól Jonnak, hogy héhő, lehet, hogy jön majd felmentő sereg...
Meg aztán, ezzel a lépéssel ugyanúgy kiszolgálta magát. És ha harcolni kell valaki ellen, én lehet, hogy inkább Ramseyt választanám, és nem Kisujjt. Sőt.
Ramsey halála viszont teljesen kielégítő volt. Rickon halála meg sokkoló. Annak ellenére, hogy egyik sem lepett meg senkit, de sikerült úgy ábrázolni, hogy...hogy üssön, mind a kettő. Szóval, sokan felhozzák negatívumnak azt, hogy kiszámítható volt...én ezzel egyáltalán nem értek egyet.
Én igazából egyet hiányoltam belőle, és az a...emelkedettség. Az, hogy a Starkok igazán vissza vegyék Északot, hogy mutassák, hogy Észak támogatja őket, hogy nem felejtették el, ami történt velük. Manderlyket de megnéztem volna Kisujj helyett...Így, hogy gyakorlatilag az északiak kiirtották egymást...gyakorlatilag nem volt értelme az egésznek.
na mindegy, ezt nem lehet a résznek felróni, az maga talán tökéletes volt. A történet...mást vártam volna, kicsit.
De talán majd a könyvben.
Szerk.:
Ishida- szerintem a végén a Ramsey-Sansa párbeszédet magasan, magasan Sansa nyerte. És bizonyára Sansában nem múlt el Ramsey, de ő maga elmúlt, vége, eltűnt. És a végén ő is realizálta ezt.
Nekem nagyon tetszett a halála, sokan reklamáltak, hogy nem volt elég brutális Nekem pont tökéletes volt. Megtörték a végén fizikailag is, és lelkileg is, még ha ezt lehet, hogy csak én képzelem is bele.
Sabaku írta:
Ilyen beteg egy filmet mint az Oldboy már rég láttam, basszus. Micsoda elbaszott beteg népség ez a kelet-ázsiai.
Szeretem én alapból az ázsiai filmeket, meg ez is jó volt amúgy, csak basszus. Mi ez a beteg incest meg pedofília mánia ezeknél a népeknél? Undorító. Meg egyre inkább az a benyomásom filmek alapján, hogy náluk a nők tehetetlen picsák, a férfiak meg pszichopaták vagy szánalmas kutyák.
A minap egy nagyon érdekes filmhez volt szerencsém. Címe nem mást, mint The Woman in Gold! Biztos sokan hallottatok róla, de ha nem, akkor a történetet ismeritek, hisz igaz történet alapján készült a film és a tárgyalásra még emlékezhetünk is mert olyan 2006-ban ért véget (vagy egy-két évvek korábban).
Kicsit menjünk vissza a múltba, 1938-ba, mikoris Hitler az Anschluss keretében bekebelezi Ausztriát. Ekkor mi is történt? A zsidó származású embereket táborokba küldték stb a holokausztról sok mindent tudunk, de a legfontosabb történetünk szempontjából, hogy boldogan vették el a zsidók vagyonait. Osztogatták, sajátjuknak érezték azokat a vagyoni tárgyakat.
Na most ugorjunk a filmhez.
Volt egy modell nő kinek neve Adele, aki 1881-ben született. Sajnálatos módon, hiába szeretett volna egyetemi oktatásban részesülni, ez nem adadott meg neki, ehelyett kialakított felnött korábban a cukorgyáros férje támogatásával egy "otthoni egyetemet" hol olyan művészek, írók, tudósok látogatták akik szívesen meséltek és beszélgettek vele. Adele művelt és kifinomult személyiségével magához vonzotta a bécsi szalonok közönségét.
Olyan nevek jelentek meg otthonukban, mint Arthur Schnitzler, Gustav Mahler, Arnold Schönberg és nem utolsó sorban Gustav Klimt. Aki megfestette Adele-ről a híres Adele Bloch-Baure I. portrét alias Woman in Gold vagy máshogy; Ausztria Mona Lisaja. (Katt a képre)
Hogy ezt miért is meséltem el? Mert filmünk arról szól, hogy Maria Altman kit Helen Mirren alakít, vissza szeretné szerezni nagynénjéről készült portrét amit a múltban a nácik és azóta az Osztrák kormány magánál tart.
Maria Altman egy fiatal zsidó nő aki egy boldog családban nőtt fel. Szeretett nagynénje kiről a portré készült, meghal 1925. január 24-én agyhártyagyulladásban. Az élet megy tovább, Marian összeházasodik egy ijfú zsidó operett énekessel, Fritz Altmann-nal, de sajnálatos módon boldogságuk hamarosan véget ér és követi a pokol, ugyanis Hitler megérkezik, az osztrákok meg tártkarokkal várják őket. Nincs más mód, mint elhagyni a családot és elszökni az Egyesült Államokba.
Ezek az események fokozatosan derülnek ki, mikor Helen Mirren vissza emlékszik, viszont hiába TUDJUK, hogy kijut, mikor megszöknek férjével a nácik elől, lerágja az ember az összes ujját izgalmában. És mi a legrosszabb? Hogy mikor kiakarsz jutni és a nácik megállítanak, ott van még egy csomó ember aki szökni próbál, azért imádkozol, hogy "Ne engem! / Ne minket!" válasszanak ki.
Igen... sok-sok film készült a holokauszttal kapcsolatban. Húzzunk le még egy bőrt róla, gondolná az ember, de NEM. Én unom a legtöbb holokausztos filmet, sokat meg se néztem igazából. Ilyenekből a dokumentumfilmeket szeretem, de ez basszus. Nem a szádba rágja a dolgot, hanem mutat egy részt. Hisz mindenki tudja mitörtént és egy ember, egy család oldalát nagyon jól bemutatja. Élvezetes, nem unalmas és NYOMASZTÓ. Annak is kell lennie, mert borzalmas.
Nade ugorjunk vissza a filmhez. Egyik főszereplőnk Helen, a másik meg nem más mint Ryan Reynolds, karatere neve Randy Schönberg ki a híres zeneszerző unokája. Randy egy feltörekvő jogász, aki anyja kérésére keresi fel Mariat. Maria utolsó családtagja is meghalt, a nővére, nem maradt számára semmi más, csak emlékek, iratok és képek. S elhatározza hogy vissza szerzi ami az övé, vagyis az Adele Bloch Bauer I. portrét amiben Randy segít neki. Gyökereik azonos, bár Randyt ezt ott Californiában nem igazán hatja meg, viszont pénzt lát a dologban, nem is keveset, így elutaznak vissza Ausztriába, Bécsbe, ahol Hubertus Czernin vagyis Daniel Brühl (Rush) segít nekik a nyomozásban.
A cselekmény elején és végén tudósítanak, rengeteg műalkotás, értéktárgy, kincs van jelenleg is a náci megszállás miatt idegen kezekben a jogos tulajdonosok helyett. Az egyik tárgyaláson több áldozat is megjelenik, akiknek követelése van az osztrák (és egyéb) állammal szemben. Mind jogosan, bár a helyi törvények ellenében szeretnék visszakapni azt, amit a nácik annak idején elvettek családjuktól. Persze akik nem érintettek, azt kérdezhetnék, hogy minek küzd Maria vagy más pár képért vagy műtárgyért, melyek amúgy is méltó helyen, galériákban vagy múzeumokban, tehát elvileg jó kezekben vannak. Ám a műalkotás ebben az esetben sokkal többet jelent puszta művészi munkánál vagy magántulajdonnál. Mint az a filmben is elhangzik, a megszállók ezzel nem annyira rabolni akartak, hanem a zsidók emlékét kitörölni. Tulajdonképpen identitásfosztásról van itt szó, mivel ezekhez a műalkotásokhoz, mint Adele Bloch-Bauer képéhez személyes élmények fűzik a megkárosítottakat. Maria mintegy Adele nagynénje által és szellemében (amit a kép testesít meg) nőtt fel, rokona nem csupán egy családtag, hanem példakép és múzsa is számára. Általa, és a művet megalkotó Gustav Klimtnek köszönhetően kapott társadalmi státuszt, identitást. A kép elkobzásával, elrablásával a családot, Adele szellemét, Maria önazonosságának alapját rabolták le a megszállók. Az Adele Bloch-Bauer I portré visszaszerzése tehát nemcsak egy jogi-művészeti probléma, hanem identitásválság is.
Emellett pedig természetesen felmerülnek egyéb morális és művészettörténeti-jogi kérdések is. Hiszen a film történetében nemcsak náci és zsidó, osztrák és amerikai, múlt és jelen oppozíciói szervezik a cselekmény szövetét, hanem a közkincs és a privát tulajdon feszültsége is jelentős. Gustav Klimt a huszadik század elején alkotott, azóta viszont híres, kanonizált szimbolista-szecessziós művésszé vált, akire rengetegen hivatkoznak, akit iskolában oktatnak, és aki ennélfogva Ausztria büszkesége. Művei így értelemszerűen az osztrák kulturális örökség részei. Viszont azzal, hogy ő Adele Bloch-Bauernek ajándékozta a róla mintázott képet, Adele férje pedig családjára, unokahúgára hagyta a műalkotást, a magánszférával is kapcsolatba került. Éppen ezért nagyon bonyolult a kérdés, hogy a kép kit illet meg: Ausztriát mint nemzetet, mely saját, nagy becsben tartott művészének tekinti Klimtet, vagy a családot, Mariát, akitől a nácik orvul elrabolták a portrét. A portrét, mely bizarr módon a nácik révén került állami tulajdonba.
Emiatt egy nagyon érdekes, izgalmas krimi-drámát (Maria és Randy nyomozása és a perek) és egy történelmi thrillert (Maria és férje menekülése a nácik elől) kapunk, melyek fenntartják a néző figyelmét, berántanak a cselekménybe.
Helen és Ryan játékuk és szótacsája miatt is érdemes megnézni a filmet. Valahol sablonos és kiszámítható a történet (persze, hogy az), de ez szerintem elnézhető. Egyszer szerintem nagyon tudja élvezni az ember.
Kit érdekel itt van a trailer
Gdat88 írta:
Valaki magyarázza már meg nekem azt a filmet. Mindenki csak szuperlatívuszokban beszél róla, elég rég láttam, de egyszerűen nem jött át, hogy mi kellett volna jó legyen benne.
Örülök Sabaku, hogy te is így látod.
RagnarSaga írta:
Hány ember nézi itt a SOA-t? Vélemény róla? Most járok az 5.évadnál és egyre durvább lesz
Megnéztem újra a heti részt, hát ez a csata tényleg ezer sebtől vérzett (micsoda képzavar xD) Azért jó pár nagyon durva baki volt benne. Pl. az a nagy szép szabályos hullafal hogyan jött létre? xD Meg sok hasonló. Kisujj önelégült pofája meg sokat levont a felmentősereg értékéből, elsőre annyira nem tűnt fel, mert inkább Sansára fókuszáltam. De ezekkel együtt is, ez azért jó kis bunyó volt. Jont tényleg hajtotta a harag meg az adrenalin rendesen.
Te jó Isten. Hogy mekkora film ez a Nagy dobás. Az egész film alatt olyan gyermeki lelkesedést éreztem, mint utoljára nem is tudom mikor. Ugye arról szól, hogy a 2007-es válságot pár ember meglátta előre és mennyit nyertek emiatt a tőzsdén. Mindenki idiótának nézte őket, ők meg milliárdosok lettek. Ez annyira szép. A világban történik egy nagy hiba és emberek milliárdjai elmennek mellette szó nélkül, páran meg csak figyelnek, jókor cselekednek jót és a pénzzel többet nem kell törődniük. A másik meglepő dolog az a világklasszis színészi gárda. Mégis csendben tűnt el ez a 2015-ös film. Azért, mert olyan, mint egy Wall street farkasa, intelligens embereknek, kevesebb csillogással.
Ugrás a fórumra: |