Amúgy technikai kérdésekben néha tényleg hasznos tud lenni, pl. tippek telefonokhoz ilyesmi. De ami politika, vallás stb. azt alapból messziről kerülni szoktam.
Duma topic 14
Érdekes ez a visszamerengés a szocializmusba. Akartam egy hosszabb hozzászólást írni ezzel kapcsolatban, de inkább megkérdezem először, hogy miért pont a szocializmusra vagy mostanság ennyire ráakadva, Aes? Mármint tudom, régen is rá voltál (csak a másik irányból), meg egyébként is teljesen érthető, hogy sok embernek szép emléke van róla, hiszen valljuk be, sokan jobban éltek, de most már tényleg érdekel egy velős válasz azzal kapcsolatban, hogy mi ez a szentimentalizmus a Kádár-rendszer felé?
Igazából én egy szóval se mondtam, hogy akkor jobb volt. A linket azért tettem be, mert érdekesnek találtam, hogy azon az oldalon az értelmes viselkedés nyomaira akadtam.
Egyébként én ebben a kérdésben nem igazán tudok állást foglalni. Mert ugye ha olyat kérdezel, aki nem élt akkor, akkor honnan tudhatná, hogy jó volt e vagy sem. Viszont ha olyat kérdezel, aki élt akkor, akkor meg pont itt van a csapda. Mert akár azt mondja, hogy jó volt vagy épp szar, mindig az az egyetlen érv, hogy "én élet abban a rendszerben, tehát tudom, hogy király/szar volt" Na, ezzel meg nem lehet mit kezdeni.
Coelhoról az a doku sorozat jut eszembe, ami anno ment a NatGeon. Valami "Azok a 90-es évek" vagy mi volt a címe. Az ő emlékeiben is úgy él a sötét korszak, mint abban a dokuban : (((
Ja, a másik meg, hogy minden ember különbözőképpen élte meg, főleg, hogy teljesen más szerep jutott az ország egyes részeinek.
Nekem annyi szerencsém van ezzel kapcsolatban, hogy a családom egyik fele legalább 500 éve ugyanabban a faluban él, és a 90 éves nagymamám átélte csaknem az egész huszadik századot. És látta személyesen Horthyt, ismerte a zsidó orvost, aki Horthy fiának a jó barátja volt, emlékszik még, amikor a grófok szombatonként kint buliztak az Urak Asztalán, és utána az egész falu ment a rétre keresni, hogy mit hagytak el véletlenül, emlékszik arra, amikor a vörösök elvitték a borsodi várispánt, és látta, amikor koporsóban hozták haza; kapott a német katonáktól kaját a második világháborúban, és őt is bekenték korommal a szovjetek érkezése előtt. Ő is bujkált pincében, látta a lelőtt katonákat, ismerte a faszit, aki 56-ban szerzett valahonnan egy puskát, és találomra elkezdett lövöldözni a buszra, és az ő kezébe adta a boncmester annak a férfinek a szerveit, akit le is lőttek (igen, mert helyben, a család házában felboncolták). Szóval elég sok mindent átélt, miközben alig hagyta el a környéket gyakorlatilag. Ő tényleg az az ember, aki abba a modernizáció előtti néprétegbe tartozik, akik tudták, hogyan kell maguknak kötelet sodorni, ruhát varrni (és nem ám a kész anyagból, hanem az elejétől kezdve, a kendertermesztéstől meg a birkanyírástól!).
És észrevettem, hogy őt akárhányszor megkérdeztem, melyik kor volt a legjobb vagy legrosszabb, sosem válaszolt, mindig csak annyit kaptam, hogy "mind olyan volt, amilyen". És azt hiszem, hogy ez az ő nemzedékének a sajátságos felfogása volt, ami mára kiveszett egyetlen nemzedék alatt. Mert apukám, aki már a szocializmusban született, teljesen máshogy látta a világot.
Na meg annyiból is szerencsés vagyok, hogy egy mezőgazdasági--> ipari-->tönkrement vidéken nőttem fel, úgyhogy személyes tapasztalatom, hogy az erőltetett ipar, meg úgy egyébként is az erőltetett beavatkozás egy társadalom életébe, milyen következményekkel jár. Mama gyerekkorában még több hektárnyi szőlő volt mindenütt, gyümölcsösök, legelők, kenderáztatók, két malom, lovak, tehenek, birkák mindenhol. Meg volt szüreti fesztivál, búcsúk, ünnepi menetek, igazi közösség, mert szükség volt rá. És igaz, hogy a föld egy része uraság volt (igazából az egri érsekség földje), a többség az ott élőké, és a megléte olyan autonómiát nyújtott az embereknek, hogy talán emiatt nem rágódtak azon, hogy "melyik volt a jobb korszak". Mindig volt munka, ennivaló, közösség, ünnepek, és az év ezen ciklikussága és aktivitása tette ki az életüket.
Aztán jött a következő nemzedék, amikor megnyitották a bányákat, meg a gyárat, és már nem kellett senkinek a földdel szenvedni, mert volt munka a gyárban, és tudtak venni kaját a boltban. Nem mondom, hogy nem éltek jól, mert a saját családom simán felépített két 200 négyzetméteres házat, meg tényleg mindent megtudtak venni, ha eleget tettek érte. Csak közben eltűntek az ünnepek, a vallás, a közösségi összejövetelek, a közös munka, mert mindenki olyan jól el volt egyedül is.
Szóval ez a szocializmus nem a közösségre volt berendezkedve. A kádár-rendszer ugyanolyan fogyasztói társadalmat tukmált rá az emberekre, mint a nyugati kapitalizmus. Mert elhitették az emberrel, hogyha mindent megkaphatsz, akkor jól élsz - közben meg a legnagyobb ellenségük a nemzeti öntudat, a közösségi tudat meg a vallás lett. Igenis akkor beszélték bele az emberbe, hogy a nemzeti érzés az bűn, hogy a közösség nem olyan fontos, hogy a hagyományok szart se érnek. És kialakult egy egész nemzedék, ami ugyan tanulhatott, de nem tudja, mikor volt Trianon, nem tudja, kik azok a székelyek, lerománozzák/szlovákozzák/szerbezik a határon túli magyarokat, és mindeközben nihilen lefitymálják a magyarságot, miközben neurotikusan vágynának valami közösségre, ami nincs. Most nem azt mondom, hogy nagyszüleim generációja olyan nagyon sokat tanult volna a Horthy-rendszerben, mert ez nem igaz: az akkori parasztok nagy része úgy végezte el a nyolc általánost is, hogy kenyeret sütött a tanítónak a jobb jegyért. De aztán a szocializmus nemzedéke meg azért nem tanult, mert úgyis volt munka a gyárban, aki meg tanult, azt meg hülyeségre tanították.
Na, és ez a nemzedék azért nem lett soha olyan belenyugvó, mint az előző, mert elveszítette azt az autonómiát, ami a korábbiaknak megvolt. Miután a gyár bezárt, ott voltak minden tudás meg közösség nélkül, és nem folytathatták úgy az életet, ahogy az elődeik több száz évig mindenféle háború és tragédia ellenére. Gyakorlatilag ezek az emberek elhitték az akkori rendszernek, hogy a boldogság egy állapot, pedig már Arisztotelész is megmondta, hogy nagyon nem az.
Szerintem nem hiába fejlődött gyorsabban az összes keleti-blokki ország, mint a gulyáskommunizmus Magyarországa. A többi országban nem tették meg olyan nagy bűnné a közösségtudatot, mint itt, és nem is szenvednek olyan neurózisban emiatt, mint a magyarok. Ugyanannak a példája, mint a nyugatiak esete; azaz, hogy az a fajta jóléti állam, amit ismerünk, mégsem olyan jó.
Persze ettől függetlenül még most is úgy gondolom, hogy sokkal jobban jártunk, mint Nyugat-Európa, akik pillanatnyi jólétért adják el a jövőjüket, és ideológiailag ugyanúgy tönkretette őket Európa két öngyilkossága, mint minket. A múltra vágyódni meg azon mélázni meg teljesen felesleges már, hogy mennyire jobb lett volna, ha a nagy forradalmi változások helyett szerves fejlődéssel, lassan, és kiegyensúlyozottan növekszik a társadalom. Ez csak pont azt fejezi ki, hogy ezek a "forradalmi változások" mennyire rosszak, mennyire károsak és mennyi előre nem látható ideológiai és lélektani buktatót rejtenek magukban, és ezért vagyok azon az állásponton, hogy mindenféle szentimentális jövőbe-múltba révedő és világmegváltó-terv mérhetetlenül káros, és hagyni kell a történelmet lassan kibontakozni, minél tovább megőrizve a stabilitást.
Jól passzol ehhez ez a szám:
https://www.youtu...q6j5aXvMek
---- szerk.----
Rossz számot tettem be először.
Körülöttem minden Kádár korszakban edzett ember mocsok mód irigy a másikra. Ráadásul mindig azt mondják könnyű neked. Mi az, hogy könnyű nekem? Ülnek és siránkoznak tenni meg nem tesznek a változásért.
Azt nem látják ,hogy amikor ő a hétvégén a kocsmába iszik én akkor is dolgozom, hogy a 100 szebb lakásom 100x több munkával szerzem meg.
Eljön dolgozni és képtelen kidolgozni a bérét vagy bármi pluszt nyújtani, hogy előléptessék, de Pistike aki tesz értem hajt gürizik és jutalmul előléptetik azt szétfikázza és irigykedik rá.
A kommunizmusban edzett emberek felvették azt a tempót, mikor 20-an végeztek 5 emberre való munkát. Ébresztő tönkre menne a cég, ha ma is így lenne. Jah és külön köszönöm, hogy azt az adósságot most én cipelem a hátamon, amit ők összehoztak a jólétükkel.
Amúgy tényleg szétesett a közösség az internet óta meg még jobban. Előtte naponta találkoztam barátaimmal utána jó, ha hétvégente.
Amúgy tényleg szétesett a közösség az internet óta meg még jobban. Előtte naponta találkoztam barátaimmal utána jó, ha hétvégente.
Oké, basszameg. Ez kivégzett... https://www.youtu...t=1h24m12s
Saphi, agyhártyagyulladást hogyan lehet lootolni? Mitől kapja el sz enber1?
Az a baj Saphi, hogy amit írsz az igaz. De ugyanezek a folyamatok lezajlódtak a kapitalista nyugaton is. És az eredmény ott még rosszabb lett.
Szóval igen, szétestek a közösségek, az emberek elidegenedtek egymástól és a hazájuktól. De ezt nem lehet csupán a szocializmus számlájára írni, mert ugyanezek a hatások a kapitalizmusban is megtörténtek. Sőt az erőltetett iparosítás is megtörtént, csak ott nem az állam, hanem a magáncégek vezetésével.
Természetesen nyilván jelentős különbség a Rákosi korban elkövetett történelmi bűnök, amiket te is említettél. Normális ember ezeket nyilván nem próbálja enyhíteni.
Összességében mégis azt mondom, hogy a szocializmus még így is kevésbé volt kártékony a társadalmi morálra, és az európai civilizációra, mint a kapitalizmus.
Ezt mindennél jobban példázza Németország 'mecset térképe', ahol a volt NSZK és NDK határai még most is kirajzolódnak.
A vírusos agyhártyagyulladást kullancsok terjesztik, a fertőző bakteriálist meg általában másik embertől kapod el, és légúti fertőzés, tüdőgyulladás után alakul ki.
Aes, ha elolvasod a hozzászólásom végét, láthatod, hogy kb. ugyanezt írtam én is. Mi szerintem is jobban jártunk. És a gondnak nem a különböző ideológiákat és így a szocializmust jelöltem meg, hanem ezt a fajta fogyasztói jólétet és a hirtelenjött forradalmi átalakulásokat.
| Ugrás a fórumra: |
