https://www.youtu...uKyfhERUNM
Nem tudom, hogy hányszor hallgattam meg csak ma, de egyszerűen megunhatatlan... hátborzongató.
Nálunk ez már szinte második himnusz lett. Anno a ballagási beszédemben ebből (is) idéztem ("Annyi mindent kéne még elmondanom, s ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom, hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, mint a régi jó barátok, egyet mondunk, s egyet gondolunk", az osztályfőnök az utolsó osztályfőnökin elkezdte ezt lejátszani, s az egész osztály azonnal felállt... hidegrázós volt akkor is (páran még sírtak is, de az inkább az osztály, a 4 év miatt volt).
S hallom, hogy a mostani avatáson, a volt gimimben, a tanár-diák foci előtt elkezdték lejátszani, s a játékosok átkarolták egymást, és énekelték, s ezt látva az egész gimi felállt, és állva hallgatták végig.
Olyan jó, hogy azért még fogékonyak erre, még a 15 éves elsősök is, és nem unott képpel, halkan sutyorogva hallgatják végig, hanem át is érzik, hogy ez valami többről szól. Ez biztosítja az identitásunkat, és egyébként kapcsolódóan az előző témára, amíg van valami, ami megkülönböztet minket a többiektől, és egyúttal összeköt minket, addig megmaradunk, az iszlámban is, a kommunizmusban is, az elnyomásban is.
Na, a mai szentimentalista-érzelgős adagomat kiéltem itt is, FB-n is, meg kéne írnom a beadandóm