Tegnap valamelyik ismerősöm küldött nekem bocsánatkérésből egy nagy virágcsokrot (felettébb érzékeny jellem, pedig tényleg csak barátok vagyunk). De, fogalmam se volt, ahogy a család többi tagjának se, hogy ki lehet az 19:30-20:30 között. 1 órán át csengetett a srác, végül halljuk, hogy valaki kopog (párszor idetaláltak már a Jehova tanúi is, szóval nem lehetett tudni).
Anyám: Heni ha ez valamelyik rajongód én kiváglak vele együtt.
Én: Honnan a francból tudjam ki ez!?
Besietek a szobámba.
Anyám: Armand, nem tudom ki áll az ajtóba, de baszd ki innen de nagyon gyorsan mert én aludni akarok!
Öcsém: A faszom kivan ezzel az egésszel.
Jövök ki, miután megtaláltam a kulcsot és felvettem valami ruhát:
Én: Armand legalább a kurva kutyádat vidd már az útból hogy ne itt ugráljon meg ugasson.
Összeállt a kép végül, hogy miért vigyorgott a srác rám annak ellenére, hogy 1 órája próbálkozik. Hát, Heni bazdmeg ezt megoldottad, be se kell mutatni a családom. : ((
Szerkesztette: Sasha - 2016.11.12. 13:07
Ich bin Deine Sehnsucht Deine wut. Deine Asche Deine Glut. Du musst mich nur programmiern.
Ich bin Deine Hoffnung und Dein Bangen. Deine Lust und Dein Verlangen. Du musst mich nur aktiviern.