A Dunakavics szerintem is borzalmas volt, bár én amúgy se bírom azokat a dolgokat, amibe van mogyoró pl. A Francia drazsé volt ahhoz hasonló, azt zacskó számra tömtem magamba, meg rendezgettem szín szerint, vagy szopogattam le róla a bevonatot, mielőtt ráharaptam.

Sose értettem, miért eszik annyira a dunakavicsot. Semmi ízét nem éreztem, köpködtem kifelé. Drazséból nekem meg egyszerű volt a szokás. Mindig a kék színűeket ettem meg utoljára.

Amikor külföldiek kóstolnak magyar édességeket, mindig kínosan érzem magam, mert a Túró rudin kívül nincs ami vállalható. És mit gondolhatnak rólunk, milen szar ízlésünk van. A Balaton bumm még jó, de az olyan, mintha Lion csoki lenne átcsomagolva.

Kár, hogy a Balatont is megvették már a románok.

De, az olyanfajta ropikat is jó volt kombózni az arany dobozos Sertésmájkrémmel.

Még ha off is, de szerintem a külföldiek ne az édességeinket kóstolják, hanem a piáinkat meg a jóféle kajáinkat (keményen fűszerezve).

A Boci meg cseh!
Szerintem tényleg az volt a baja a Duna kavicsnak, hogy tényleg szinte semmi íze se volt. Főleg nem volt édes. A mogyoró meg mintha puha lett volna.
A túró rudit meg nem is igen szeretik a külföldiek. Nem jön össze nekik a túró meg a csoki.

Dragon Ball-os Kártyáim voltak nekem mint albumom. Na meg jött még a Pokemonos gyűjtögetés is. Abba meg belestem.

Oviban NBA, általános elején meg a Dragon Ball kártyákat gyűjtöttem én is. Volt akkoriban egy csomó kínai szarul fröccsöntött műanyag bábú is. x'D De nekem a kulcstartók voltak a kedvenceim. Volt vagy 4 féle Majin- és Kid Buus, soha nem hagytam el a kulcsomat... xD

Én azon röhögtem vmikor, hogy nekem is volt Buus figurám és soha nem tudtam ki az, mert betiltották, mielőtt kiderült volna.

Na hát erre csak annyit mondok, hogy nekem csak 1 kulcstartóm és egy kis öntött figurám volt (az is buu-s) Igaz volt még pár poszterem is. De én valahogy mindig is a kártyákat részesítettem előnyben. Mármint amit a kevés pénzemből meg tudtam venni.
Amúgy tényleg érdekes volt, hogy főleg akkor jöttek ezek a kártya figura miegymás amikor már lényegében végletért a sorozat. Azokból lehetett találgatni mit is láthatnánk benne. Frusztráló volt sokszor hogy abszolút nem tudtam mit is látok és az hogy kerül elő.

Nálunk külön bolt is volt, ahol kártyákat lehetett venni. Sajnos azóta eladtam őket, jobban megbántam, mint azt, hogy bölcsészszakra mentem.

Nekem minden gyűjthető cuccom megvan anyáméknál a padláson. A kártyák és az el nem ragasztott matricák cipődobozokban, a darabosak meg fém festékes dobozokban.

gman pár év múlva megveszi az internetet a cuccok értékéből.

Hát én nem adnám el őket egyelőre semmi pénzért! Emlék jó ha van! Amúgy tényleg 1-2 évtized és relikviaként mennyit fognak érni.

Őszintén szólva semmit nem fognak érni. De azért jó beleélni magát az embernek. xD

Istenem, de imádtam ezt: https://www.youtu...yCmJXEsgFo
Mennyi időt eltöltöttem vele kislányként. Az a jellegzetes motorhang még mindig a fülemben cseng.