Kedves Ureshalmaz!
A 10-12 évvel ezelőtti dolgokat összehasonlítani a mai helyzettel egy kicsit meredek. Csak mondok neked egy rövid példát: 10-12 éve, mikor publikáltunk valamit, azon versengtek a látogatók - vendégek -, hogy ki köszönje meg először. Konkrétan szabályzatba volt belefoglalva, hogy az olyan hozzászólások törlésre kerülnek, amik annyiból állnak, hogy "első", hiszen nem adtak hozzá semmit egy-egy fórumtémában az aktuális beszélgetéshez. A fórumos beszélgetések egy-egy epizód vagy fejezet után több 10 oldalnyi - 1 oldal kb. 10-15 hozzászólás volt akkoriban - beszélgetést eredményeztek. Ma már 10.000 megtekintésre / letöltésre jut 10 hozzászólás összesen. Ebből a 10-ből 9 nem tartalmaz többet egy "köszönöm"-nél. Létrehoztunk egy DC szervert, jelen vagyunk a Facebookon, még az indán is meghagytuk a hozzászólás lehetőségét. Számtalan platformon biztosítjuk azt, hogy értékelhessétek a sorozatainkat, netalántán a munkánkat, és elkeserítő az eredmény: nem sokkal vagyunk előrébb, mintha ezek nem lennének. Magyarán mondva ami 10-12 éve erőt, motivációt adott a tagjainknak, az most nagyjából és egészében csupán alamizsna, néhol még annak is kevés [lásd: X év után kiraktuk a Tokyo Ghoul hiányzó részeit pár napja, és 1 azaz egy hozzászólás érkezett csak a témába].
Az epizódokról, animékről való beszélgetést felváltotta egy sokkal megosztóbb téma: a "mikóleszmá". Ha visszaolvasod ezt a fórumot [nem egy-két oldalt, hanem mondjuk 10-20 oldalt], Ayagii kolléga nagyjából 350-szer írta le, hogy miért nincs folytatva. Erre beugrik egy nulla hozzáadott tartalommal - értsd: hozzászólás - rendelkező egyén, és ahelyett, hogy tájékozódna, ontja magából az okosságokat, majd még neki áll feljebb. Elfáradtunk. Elfáradtunk abban, hogy a hobbinkat úgy kezeli a nagy többség, hogy azt nekünk kötelező csinálni, mi az hogy valamiért nincs kész, hát ez a dolgunk, akkor csináljuk. Abban pedig én kezdek nagyon elfáradni, hogy próbálom különböző módszerekkel kisajtolni a látogatókból a visszajelzést, amikkel meg lehet tartani egy csapattagot és össze lehet tartani a csapatot. Régen ezzel nem volt gond, még a toborzási hírbe is beleírhattuk pozitív hozadékként, hogy több ezer emberhez fog eljutni a munkája az illetőnek, és ebből a több ezerből rengetegen voltak aktívak a különböző platformokon. Ma már lesülne a képemről a bőr, ha ilyet írnék a toborzáshoz, mert ez már nem előny, hanem hátrány - kvázi azért "dolgozunk", hogy aztán 10 ember kimutassa a háláját, a többi meg csak akkor jön, ha panaszkodni kell.
Az a helyzet, hogy 16 év alatt, mióta elindult az oldal, nagyon megváltozott a közönség is. Ha nem megyünk bele egy-egy ilyen "játékba", akkor egy hét múlva újra jön majd valaki, aki felteszi ugyanezt a kérdést. Szó sincs itt fenyegetőzésről meg hasonlókról, tényeket írtam le, amik a saját tapasztalataimra és félelmeimre épülnek: ha sokáig jönnek egyhozzászólásos vérpistikék csesztetni Ayagii-t, aki már több alkalommal is jelezte, miért nem csinálja, annak az lesz a vége, hogy végleg elmegy a kedve a sorozat fordításától. És én tudom, hogy nincs más, aki folytassa. Ez nem fenyegetés, ez figyelemfelhívás arra, hogy mit eredményezhet a követelőzés, a tájékozódás nélküli okoskodás. Én személy szerint nem azért szóltam hozzá a témához, mert szívügyem a sorozat [egy részt se láttam, valószínűleg nem is fogok], hanem azért, hogy Ayagii érezze a támogatásomat, ugyanis én mellette állok.
Ódákat zenghetnék még erről az egész témáról, de vár rám 3 anime epizód reggel 7-ig, úgyhogy megyek is csinálni. Hogy mit kapok majd cserébe? 2-10 ezer megtekintést / letöltést, meg vagy 8-10 hozzászólást. Kérdezem én, megérte ezért felkelnem ma pl. 03:30-kor? Inkább aludtam volna tovább, és akkor kipihenten vágok bele a napba, a részek meg majd kész lesznek valamikor. De akkor meg jönnek a követelőzések, a mikóleszmá és a társaik. És ha később lesz kész, még kevesebben fognak hozzászólni valamit, ami miatt a következő részekhez ismét kevesebb kedvvel fogok nekiállni. Ördögi kör ez.
Kijelenthető, hogy a közönség hozzáállása az, ami változtathatna bármin is, de sajnos nagyon nem jó irányba tartunk. Ettől függetlenül mi a többségében hálátlan, néma, leszaromista látogatók miatt is ugyanúgy felkelünk / fent maradunk, ugyanolyan alapossággal űzzük a hobbinkat [sőt!], csupán ezt egyre kevesebben értékelik. Kicsit olyan érzés, mintha egy süllyedő hajóból homokozóvödörrel mernéd a vizet, mikor már mindenki más mentőcsónakban ül és rád se bagózik. Csak a szélmalomharcot vívó vödrös csávó felé nem fogalmazódik meg kvázi elvárásként, hogy folytassa, míg felénk rendszerint igen.
A felirat sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akarjuk.