Dany és Jon, part1
- Nagyon tetszett Jon és Tyrion jelenete. Az első pillanattól kezdve (de legalábbis Missandei "fogadásától" kezdve) érezhető volt a feszültség, szinte én éreztem magam rosszul Jon és Davos helyében. Missandei, a dothrakiak, Dany, igazából mindenki Tyrionon kívül, magas lóról próbált közeledni feléjük. Pedig kicsoda Missandei, hogy arcoskodjon Észak Királyával. Viszont Tyrion régen tetszett ennyire, nem éreztem ilyen frappánsnak régóta, mint amikor Jonnal beszélgetett.
Szép kis kikacsintás volt az is, hogy amikor Jon azt mondja, hogy
"I'm not a Stark", azonnal megjelent Drogon.

)
- A rész egyik (második) legjobb jelenete volt viszont a Melisandre-Varys beszélgetés.
"I have to die in this strange country.
Just like you."
- Dany címeinek a felsorolásakor már csak fogtam a fejem, de Davos meg Jon tökéletesen lereagálta a helyzetet
"This is Jon Snow. (Csend) He is king in the North." 
Ahogy előző héten is mondtam, ebben is benne volt minden, hogy miért nem tudom szeretni Danyt, és miért a kedvencem már három évada Jon.
Mit mondhatnék Danyre, én sosem szerettem. Arrogáns, félőrült, és alkalmatlan uralkodónak, de ez mindig is így volt. Ahogy Jon mondta, olyanok, mint a kisgyerekek, akik civakodnak egy játék felett. Sértődékeny kislány, mert nem hívják királynőnek (valaki egyszer, egy nála sokkal bölcsebb és okosabb ember azt mondta, hogy bárki, akinek egyfolytában hangoztatnia kell, hogy ő a király, nem igazi király), mert gyermeknek nevezi, felsorolja mindazt a szörnyűséget, ami őt érte, úgy, hogy fogalma sincs senki másról, csak magáról. Amikor arról beszélt, hogy csak saját magában hitt, különösen visszataszító volt. Ellenben ugye Jonnal, akiben az emberek hittek, és ezért lett király, nem a neve miatt.
De az érthető, hogy nem hitt Jonnak, érthető, legalábbis számomra érthető, hogy nem tudta komolyan venni. Ettől függetlenül, végig késztetést éreztem arra, hogy felpofozzam virtuálisan. A viselkedése zavart mindig, nem a tettei.
Egyetlen jó jelenete volt, amikor úgy éreztem, hogy az az ember, és úgy viselkedik, ahogy az elvárható: az, amikor bocsánatot kért az apja bűneiért. Ettől eltekintve, ez a 15 perc tökéletesen összefoglalta, hogy miért utálom (de legjobb esetben is csak semleges vagyok az irányába, mikor hogy) az egyik "főhőst", a másikat meg tisztelem és szeretem.
Greyjoy-ok
- Bármennyire is együtt éreztem Theonnal, örültem, hogy a hajón lévő vasemberek tényleg vasemberként viselkedtek és néztek ki. Királyak voltak.
- Euron továbbra is a legbadassabb karakter jelenleg, aki érdekfeszítően őrült, nem úgy, mint Ramsey volt. Ahogy oltogatja szerencsétlen Jamie-t, azt meg külön öröm nézni

És el kell ismerni, Euron a flotta élén, Jamie pedig a sereg élén... elég menő
Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz Yarával. Sosem szerettem őt sem, de most valamiért drukkolok neki, hogy túlélje.
Cersei
- Azt hiszem, hogy a sorozat történetében most először tudtam vele szimpatizálni. Lena fantasztikus, de ez eddig is így volt, viszont egyrészt én is utáltam Elláriáékat, és örültem a bosszújának, másrészt ezúttal érthető és átérezhető volt ez a bosszú. Nem beszélve arról, hogy kegyetlen volt... félelmetes volt nézni, sokkolóbb, mint akármilyen fizikai brutalitás.
- Jamievel meg... valahol szép látni, hogy úgy élhetnek, ahogy szeretnének, titkolózás nélkül (meg már fárasztó is volt azt nézni, hogy mindenki tetteti, hogy nem tudja). Másrészt nyilvánvaló, hogy Cerseinek már csak ez maradt, hogy magához láncolja Jamiet... akárhogy is, szerintem végül ő lesz a végzete.
- A"Mycrofttal" való beszélgetésekor pedig először éreztem azt, hogy tényleg Tywinhoz méltóan viselkedik, és alkalmas az uralkodásra.
Dany és Jon+Tyrion, part2
- Ahogy mondtam, Tyriont rég éreztem ennyire frappánsnak, és fontosnak. Ahogy Jon a népéről beszél, mindig megmelengeti a szívem, viszont ahogy Tyrion beszél Danyről, el kell ismernem, hogy igaza van. Nem a tetteivel van gond, sőt.
- A második jelenete Jonnak és Danynek már sokkal kellemesebb volt. Danyt most először láttam kibújni a szerepéből és magát adnia. Lehet csak ennyi kell neki ehhez: egy erős férfi karakter

Drogo óta csak Jorah-val volt fesztelen, ill. most talán, lassacskán Tyrionnal. És egyetértek Aessel, ebben a beszélgetésben két olyan pillantása is volt Danynek Jonra, ami szerintem többet vetít előre:
"- We all enjoy what we are good at.
- I don't.", ill. amikor visszanézett rá. Nem bánnám, ha Dany részéről ide fejlődne ki a dolog, ahogy azt sem, hogy Jon részéről meg nem. Kicsit karakteridegennek érezném, de persze lehet úgy vinni a kettejük sztoriját, hogy ez megváltozzon.
Deres
- Sansa királyul csinálja, ennek nagyon örülök. Kisujjt is rövid pórázon tartja ennek is. Jó a csaj, el kell ismerni.
- Bran... Bran már nem Bran többé. És valahol ez szomorú, másrészt meg így helyes. Ide vezetett az útja, mindaz, amit átélt, amit a vállán hordoz. Ahogy Arya is, már nem az a lány, aki volt. De igazából Sansa sem az, csak míg nála jellemfejlődés volt, ahogy Jonnál is, a másik kettőnél inkább... komplett jellemváltozás. Ő már a Háromszemű Holló, és végre a sorozatban is körbelengi az a misztikusság, ami eddig hiányzott belőle. Még ha bunkóságnak is érezhető ez. Bár a nászéjszakájának a felemlegetésére nem láttam okot, de egy youtubertől láttam, és lehet benne valami, hogy talán fontos volt őt emlékeztetni, és hogy később hasznát veszi majd ennek. Kisujj miatt.
A találkozásuk ettől függetlenül is szép volt. Kíváncsi vagyok, hogy majd Aryával milyen lesz. A Bran-Jon beszélgetésről nem is beszélve. (Ahogy várom azt is, hogy Danynek leessen Jon halála, ill. a származása, de itt inkább csak a fan beszél belőlem.)
Óváros
- Király volt, örülök neki, hogy Jorah betesége nem lett továbbhúzva. Kíváncsi vagyok, mihez kezd majd Danynél. Sam meg egyre kompetensebb karakter.
A háború
- Jogos, hogy kicsit mesterségesen van ez húzva, hogy érdekes legyen, de egyrészt ez engem nem zavar, megértem, hogy Dany pont nem akar ártatlanokat ölni, másrészt meg nem veszélytelen, hiszen tényleg elég lenne egy nyílvessző, és Danynek annyi. (Arról nem is beszélve, hogy bár ők ezt még nem tudják, de a sárkányok sem sebezhetetlenek Cersei-el szemben.)
Mindenesetre nem kellett volna ölnie sem nagyon, elég lett volna átrepülni a tenger és a seregek, falak fölött, leszállnia a Vörös Toronyban, és kinyírnia Cerseit. De mindegy, ez azért nem veszélytelen, másrészt engem nem zavar, ez legyen az évad legnagyobb problémája.
Meg aztán, következő résztől úgyis szabadjára engedi a sárkányokat, nem aggódom túlságosan ez miatt
- Végre láthattuk Casterly-hegyet és egyúttal Égikertet is. És valahogy teljesen váratlanul ért Jamiék húzása. Tyrion is rektelve van mostanában rendesen

Nekem nagyon tetszett, ahogy elhitették, hogy Tyrion kijátszotta Cerseiéket, aztán kiderült, hogy fordítva. Nem semmi, hogy tényleg, amennyire nem tudtam elképzelni, hogy valamennyire logikusan építsenek fel egy kiegyenlített háborút Cersei és Dany között, annyira meg tudták csinálni, és ezért tényleg, újfent, le a kalappal. Sokan panaszkodtak arra, hogy megvágták a két csatát, hát engem egyáltalán nem zavar, hogy gyilkolászás helyett egy olyan jelenetet kaptunk, mint az Olena-Jamie.
Mert te jó ég, az a jelenet... hátborzongató volt. Ritka az, hogy egy nem Stark-halálnál szomorúnak érzem magam, de itt... Félelmetes volt. Ahogy a végén, mikor már bevette a mérget, Jamie szemébe mondja, hogy ő volt az, aki megölte Joffreyt, és megszólal a Castameri-esők... hátborzongató volt. Szó szerint hátborzongató.
És durva, ez a rész aztán végképp megkezdte az aprítást, a vég már tényleg ennyire közel van.
Szerintem ez is rohadt jó rész volt, még úgy is, hogy Dany az első 15 percben tisztán pofoznivaló volt. És ahogy látom a következő rész előzeteséből, még lesz jelenete Jonnal, a sárkányok végre akcióznak, Arya hazatér...
Áh, jó ez az évad. Nem kicsit. Nem kicsit. Hála Istennek.