Kavarognak bennem a gondolatok... Egyrészt hiányérzetem van, de nem tudom megindokolni pontosan miért. Másrészt alaposan átolvasva és elmélkedve a fejezeten, szerintem méltó befejezést kaptunk, ezzel együtt pedig Tooru is remek befejezést kapott, még ha maga a karakter nem élt meg sokat a történeten belül.
Kaato miatt azért haragszom, mert Araki elkövette ugyanazt vele is, mint Kei-vel, visszahozta egy fejezet erejéig, a következőben meg már meg is halt. Habár funkcionálisan betöltötték a szerepüket, főleg Kaato.
Még van mit megmagyarázni, illetve a hiányérzet kérdését talán megválaszolja az, hogy elég sokat teórizáltunk egy esetleges csavarról, és most hogy nem történt komolyabb fordulat, tudat alatt is hiányzik nekem, pedig amúgy nem éreztem ezelőtt se és most se feltétlen szükségességét.
Tooru későn mutatkozott meg, de azt semmi sem tudja megcáfolni, hogy mindvégig ő volt a gonosz, aki mindenért felelős, és aki voltaképpen elindította a sztorit abba az irányba, ahol most véget ért. Tehát mindenképp ő volt az utolsó, akit le kellett győzniük. Nem volt céltalan. Ha az volt, akkor ezek szerint Kira is az volt. Nem volt olyan nemes célja, mint Valentine-nak, de ugyanúgy megvolt a maga életfilozófiája, sőt sokkal kidolgozottabb ebben a tekintetben, mint Kira. Az utóbbi csak egy sorozatgyilkos volt, de abban a szerepben rohadt jó. Viszont abban mindenféleképpen megegyezik a kettő, hogy csak a saját idilli életüket akarták élni, nem határozták el magukat a világmegváltás mellett. Tooru egy Sziklaember, aki születése pillanatától kezdve a túlélésért küzdött, élettartama hosszabb egy átlagos emberétől, mindezt úgy, hogy mentes az érzelmektől. Mi történik, ha mindenki meghal körülötte? Mi marad? Emlékek, álmok és remények. Valami olyasmi, amit kétségbeesetten próbál kidolgozni, kölcsönhatásba lépni az emberekkel és azt az életet élni, amelyet egy normális ember élne, miközben egyidejűleg megpróbálja elérni létállapotának állandóságát, azt, amit a Rokakaka képes lett volna megadni neki.
Pénzt keres, mert erre van szüksége egy csendes élethez, zavartalanul követni reményeit és álmait, és remélhetőleg szép emlékeket teremteni.
A Jojolion témája a család körül forog, Tooru pedig mindenki más "értelmetlen létezése" fölött látta magát, de végül azok az emberek, akiket megölt, a családon keresztül valódi értékeket értek el, és az emlékek, melyeket az elhunyt családtagokról örökítettek meg, megmaradnak a túlélőknél, ellentétben Tooruval, aki egyedül halt meg, és nem állt kapcsolatban másokkal, ezért mondhatnánk azt is, hogy "sosem volt itt", a létezése értelmetlen. Ha valami ironikusabb annál, hogy a Part 8 fő gonosza az átok átvétele által halt meg, akkor ez az.