Két anime filmet szeretnék most bemutatni nektek. Az egyik a Kokoro ga Sakebitagatterunda, a másik, a Koe no Katachi. Tudom, hogy ez nem anime topic, de ha ide írok róla, akkor talán olyanok nézik meg, akik értékelni is tudják az ilyen filmeket, mert mindkettő megérdemli, hogy megnézzék és hogy szeressék.
Kokoro ga Sakebitagatterunda
A sztori szerint, Jun, egy elvált család lány gyermeke, akit annyira megviselt a szülei válása és hogy emiatt őt okolják, hogy lélekben elképzelt egy varázs tojást, ami megátkozta és elzárta a hangját. A tojás szerint Jun hangja csak akkor jöhet vissza, ha megjelenik a herceg, aki elveszi Jun szívét, és ezzel fölszabadítja a lány rejtett hangját. Tehát akkor lesz újra hangja Junnak, ha az érzelmei utat törnek kifelé. Innen is jön a film címe, vagyis "A Szív Himnusza".
Kezdem az ömlengésemet azzal, ami leginkább bejött. Nem, nem a grafika, hanem a sztori. A készítőknek remekül sikerült egy igen is komoly társadalmi tabu témát implementálniuk a filmbe úgy, hogy közben az humoros és egyben komoly is maradt. Nagyon szépen van adagolva a filmben a dráma, erre egy szavam sem lehet. Mivel Jun érzelmeit föl kellett szabadítani, emiatt van egy románc szála is a filmnek, de szerencsére (szerintem) nem erőltetik túl és nem is az lesz a románc végkimenetele, amire számítana az ember.
A sztorin kívül a film látványa is első osztájú. Mivel a mozi készítői az A1 Pictures (Shigatsu,SAO,AnoHana,Boku Dake stb) így nem meglep, hogy a látvány lehengerlően szép és a film zenéi is nagyon jók. A szinkron színészek tökéletesek, minden hang passzol az általa megformált karakterhez. Ennyit erről, ha valakit érdekel, csak kérdezzen.
Mindenféleképpen nézzétek meg a filmet, mert gyönyörű és megérdemli, hogy nézzék és szeressék.
Koe no Katachi
Az előbbivel ellentétben, ez a film egy kicsit túl lett hájpolva. Mint kb a Kimi no Na Wa, ami Shinkai film révén biztos jó, de azért ekkora hájp nem kellett volna köré. Nagyon jó a film, csak a hájp lett kicsit túltolva körülötte.
A sztori főszereplője, Shouya egyik nap megismerkedik a lánnyal, Shouko-val, aki süket, és jelbeszéddel kommunikál a többiekkel. Jó sulis gyerekhez méltóan Shouya tönkreteszi szegény Shoukot, aki elmegy a suliból. Shouyat ez annyira megviseli, hogy attól kezdve megtanul jelbeszélni, hogy megértesse magát a süketekkel. Eltelik pár év, majd találkoznak hirtelen, és beindul a sztori. Ez a film is remekül adja elő egy fogyatékkal élő életét és nehézségeit, főleg gyerekként, egy suliban, ahol végig céltábla az ügyeletes faszparasztoknál. A film alapból nem románc anime, de remekül adagolja a két főszereplő közt kialakuló szerelmet és van egy meglepően jó vallomás Shouko részéről, ami nagyon aranyos és vicces lett.
Szóval ennek a filmnek is nagyon jó, érdekes, és valós sztorija van, remekül adagolt drámával. Ez mind mehetne a levesbe, ha a színészek szarok lennének, de szerencsére ebben itt is jeleskednek. Erre ugyanúgy egy szavam sem lehet.
A grafika ennél a mozinál is gyönyörű. A Kyoto Animations a film stúdiója, és le a kalappal, mert tényleg nyögyörű a látvány, talán még szebb is, mint a Szív Himnusza. Ez a film is "muszáj nézni" kategóriás, tehát lessétek meg, tetszeni fog
Tömören ennyi lett volna. Ha szófukar lett a csak azért van, mert nem akartam oldalakat teleírni a két filmről, hanem csak a lényeget szerettem volna elmondani. Mindenféleképpen nézzétek meg a két filmet, mert megérdemlik.
Szerkesztette: Capac - 2017.06.09. 04:31