Éljenek a 90-es évek. 1999-ben született az utolsó gyerek, akiről nem készülhetett telefonnal fotó. Az első fényképezős telefon egy japán cucc volt, és 2000-ben jelent meg. XD ( jó nyilván 2000-ben se nagyon fotózták telóval a kölköket, de értitek mi a lényeg. )
Szomi vagyok, hogy az ezredfordulót átaludtam. XD 3 évesen és 4 hónaposan. Elég kemény lett volna, ha felfogtam volna, mi az az ezredforduló...
Arra viszont emlékszem, mikor gyerekként minden vágyam egy Moncsicsi, meg egy Tamagocsi volt... Egyiket se kaptam. De azért van egy Moncsicsis törölközőm. XD
Az viszont durva, hogy egy haverom, aki 3 héttel fiatalabb nálam, emlékszik a 9/11-re... De csak azért, mert épp krumplit pucoltak a konyhában a nagymamájával, mikor bemondták a rádióban, mi történt... Sajnos nekem erről sincs emlékem. Sok másról viszont igen, pl: bölcsi, pedig akkor még 3 éves sem voltam. Tényleg, 1999 szeptemberében lettem ovis. Erre is emlékszem. Meglepődtem, sok volt a nagy gyerek, meg hatalmasnak tűnt a tér, de sírni nem sírtam, mikor anya otthagyott. Bölcsis múlttal ebben semmi meglepő nincs. Ám idegesítettek az anyuci után hisztiző gyerekek. XD Pedig én is kivertem a bilit néha, csak nem anyuci miatt. A sarokban is álltam párszor.