Pár hónapja daráltam le az animét, főleg azért, mert kb. mindenhol ez jött szembe velem az interneten is, meg az animés barátaim mellett is Szóval muszáj volt belenézni, és onnantól már végig is néztem, pedig...pedig meg kell vallanom, engem annyira nagyon nem fogott meg. Van egy ismerősöm, aki azonnal olvasta tovább mangában, én erre pl. egyáltalán nem éreztem késztetést.
Hatalmas paródia, elképesztően jól eltalált humoros jelenetekkel (az az OK arc tényleg zseniális Meg a szúnyogos jelenet, és még lehetne sorolni), az animáció gyönyörű, a zene király, és komoly pillanatok is akadnak bőven, amik...amik sokszor még el is gondolkodtatják az embert (engem legalábbis). De nem tehetek róla, én a felénél már beleuntam ebbe a hős-játékba, hogy nem ismerik fel az erejét, még akkor sem, ha nincs rá más logikus magyarázat, meg a folyamatos egy-ütéses-győzelmekbe.
És tudom, hogy ez pusztán az én hibám, nem az anime hibája, mert tudom, hogy mit akar kifejezni az egyikkel, és mit a másikkal, de hát...ez van, én már untam sokszor.
Ennek ellenére baromi szórakoztató volt végig, és nem kérdés, hogy fogom-e nézni a második évadot (ami ekkora siker után biztosan lesz valamikor...).
Amúgy...számomra a legemlékezetesebb jelenet az az volt, amikor a biciklis hős ki mert állni a tengeri szörny ellen. És ott levágott egy olyan...megindító beszédet (főleg azzal a zenével), hogy talán ott éreztem először azt az érzelmi töltetet az animében, ami nekem egyszerűen kell. Ettől szerettem meg az animéket, enélkül...üres az egész. De ott megvolt. Nem is akárhogyan.
Aztán amikor meg akarták verni Saitamát, merthogy csaló, és aztán magára vállal mindent... meg amikor a végső harcban hazudik Borosnak, hogy jó harc volt, ő meg rájön erre...szóval voltak azért emlékezetes pillanatok dögivel. Egyáltalán nem bánom, hogy megnéztem, érdemes mindenképpen belekezdeni mindenkinek. Engem nem tudott megfogni annyira, mint a többséget, de még így is bőven érdemes