Nem értem, hogy jutottunk el oda, hogy vadidegenek kérik számon a másikat, hogy mit tesznek a szabadidejükkel. Nem értik, hogy mit jelent az önkéntes munka? Vagy a magánélet?
Várom-e a következő részt? Persze, én is várom, s talán egy kicsit csalódott is vagyok, amikor nincs. Tekintve, hogy írástévesztőként elég nehéz nyelveket tanulnom. De, hogy azért siránkozzak, mert egy önkéntes fordítás késik, csúszik, nekem nagyon furcsán hangzik. Azt megértem, hogy néha rákérdeztek, hogy leállt-e a projekt, vagy csak nincs rá idő, energia stb. De azt nem érzem igazságosnak, ha valakit megpróbálnak nyomás alá helyezni a mielőbbi fordításért, amikor világosan leírta, hogy sokáig fog tartani, mire ideér a következő rész, mivel nem kevés magánéleti programja van. Nem akarok elítélni senkit, csak azt kérem legyetek megértőbbek egy kicsit. Egy államvizsga, egy új munkahely (amihez gratulálok) és az építkezés mind nagy dolgok. Időt és energiát vonnak el. Igen az új munkahely is. Jól be-/megtanulni a feladatokat, megismerni az új kollégákat nem olyan könnyű. Kétségtelenül a beilleszkedés energiát von el.
Ehhez képest az, hogy én mikor nézhetem meg magyar fordítással a következő részt, az meg nekem piti ügynek tűnik.
De ez az én véleményem. Nem kérek senkit, hogy egyetértsen velem, csak szerettem volna ezt kiírni magamból. Ha elolvastad ezt a sok sort, köszönöm! Talán egy kicsit láttad más oldalról is a problémát. Ha felhúztad magad a hozzászóláson, akkor valamit tuti félreértettél. Nem bíráltam senkit, nem akartam megbántani senkit csak a saját véleményem, nézőpontom írtam le.
Én mindenesetre nagyon szépen köszönöm a csapat minden fordítását! Köszönöm, hogy áldoztok ránk a szabadidőtökből!
Hát visszaolvasva kicsit fura lett ez a megszólítás váltogatás. Remélem így is érthető annak, akit érdekel, mert nincs kedvem átírni!