Nagyon masszív GoT spoilerek következnek,és előre jelzem, hogy a nebáncsvirágok el se olvassák, mert szét fogom szedni az egészet.
De először kezdjük az első résszel.
MI VOLT EZ? VALAKI MAGYARÁZZA MEG!
Rettenetes, te jó ég! Értelmetlen, szarul levezetett, hülyeség, nevetséges.
Szedjük már pontokra: mi a casus belli? Vegyük úgy, hogy Elia Martell halála. Elhiszem én, hogy Elia halála nagyon megviselte a Dorne-iakat (amúgy nem úgy néz ki), de teljesen agyfasz úgy beállítani az egészet, mintha EGÉSZ Dorne az elmúlt évtizedekben valami posztraumás stressz szindrómában szenvedett volna egy random Martell-csaj halála miatt, aki egyébként is egy sok vért követelt forradalomban halt meg. Megértettem, hogy Oberyn dühös volt, teljesen jogosan. De az, hogy emiatt az ország népe is dühös legyen a törvényes Martell hercegükre ÉVTIZEDEKIG, aki a békére (illetve a csendes bosszúra) törekszik, az egyszerűen felfoghatatlan. Nagyon jól lejáratták a dorne-iakat, a dorne-i őrséget, akik simán végignézték, hogy kinyírja a hercegüket pár random picsa, mert elvileg ők "vágynak" egy bosszúhadjáratra egy olyan esemény miatt, amire - korukból ítélve - már nem is emlékeznek, mert totyogós kis szaros volt az összes.
Persze, bebeszélhetjük azt is, hogy Oberyn halála miatt szomjaznak a bosszúra, de szintén hülyeség lenne ezt felelőssé tenni egy egész nép kollektív vágyáért, révén 1) tetszik vagy sem, Oberyn "tisztességes" harcban esett el a nagypofája miatt, amiben ráadásul ő maga is csaló volt (mérgezett penge, mi?). Ellaria dühe és bosszúszomja érthető (bár szintén lejáratja a dorne-i nőket, viselkedjenek már spártaian /győztesként vagy a pajzsodon!/), de egy nép 99% nem menne ezért háborúba, az őrök nem néznék végig, hogy pár idegbeteg nő lemészárolja az urukat, stb. Őszintén szólva, ez nem menő, nem meglepő, mégcsak nem is fordulat volt, hanem az egész ország, az egész nép, az egész Martell-ház megalázása.
Nézzük:
A homokpicsáknak nincs célja a bosszún kívül. A homokpicsáknak eddig semmiféle támogatottsága sem volt, most hirtelen egész Dorne az ő oldalukon áll? Mit is akar a dorne-i nép? Komolyan vérfürdőt rendezne a ringben sokat dumáló Oberynért? Ha már a Martellek lemészárlásánál tartunk: Ellaria kiegyenlítette a számlát, már annyi Martellt megölt, amennyit a Lannisterek. Most bosszút áll saját magán is? A rendkívül idegesítő homokkígyóknak meg gratula, sikeresen kiirtották az apjuk több évezredes házát. Dorne biztos örülni fog majd a trónharcoknak, a bosszúhadjáratoknak, az eddig békében élő nép kivéreztetésének pár hülye femináci miatt.
Jut eszembe, feminácik. Az a szöveg a gyenge férfiakról még nevetségesebbnek tüntette fel az egészet. Folyamatosan olyan érzésem van, hogy az a két dilettáns rendező a homokkígyókkal akarja bevezetni a történetbe az "erős, független nőket", ha Danyvel ez már nem sikerült. Na, ezzel a feminácikat is tökön rúgták (bár ők biztos élvezik), mert olyan szánalmasra sikeredett az egész. Pont azt mutatják be, hogy milyen ízig-vérig romlottak: menőnek hiszik magukat (valójában rettenetesen idegesítőek és rondák is), függetlennek hiszik magukat (remélem a zombi clegane megerőszakolja az összeset), hátba támadják azt is, aki tisztességesen harcolna (mert Trystane ezt érdemelte az apjuk unokaöccseként, mi?), és semmi céljuk sincs, csak az esztelen rombolás. I'm not even mad, tök jól jellemzik pár skandináv agyhalott életszemléletét és stílusát.
Areo Hotah halála meg... lol. Erre nem lehet mit írni.
Térjünk át a mostani részre, innentől erős spoilerek következnek.
______________________________________________________________________________
Első jelenet, Bran. Wow, egy pillanatra azt hittem, jó lesz az egész rész! Mondjuk nem kellett többet várnom 10 percnél, hogy inkább úgy döntsek, hogy "ah, inkább megebédelek", és szerintem a 24 percnél kezdtem el vacsorázni.
Második, Fal. Nos, vegyük sorra. Adott egy Éjjeli Őrség, aki 10 ezer éve harcol a vadak ellen, ízig-vérig mindkettejük szívében van az egymás iránti gyűlölet. Adott egy migránssimogató lord commander, akinek egyébként részben igaza van, de amennyire ért a harcok vezetéséhez, annyira nem konyít a politikához és az emberi pszichológiához, aztán csodálkozik, hogy kinyírják őt olyanok, akiknek nem tetszik, ha a migránsoknak szabad utat enged. Na, hogy kell ilyenkor rendkívül klisé módon megmenteni a maradék hűséges csapatot? Természetesen már múlthéten is tudtam, hogy a migránsokkal. Gyorsan, hadd vegyék be a büszke erődöt, fegyverezzék le a "büszke" őreit, hadd érezzék a vadak, ahogy elárasztja fejüket a szerotonin meg az oxitocin, hiszen rögtön meghajolt előttük az a sok mocskos varjú, aki eddig annyit szopatta őket. Na, gyerekek, ez tanmesének is elmenne: ha idegeneket engedsz az országodba, akkor azok mindig a számukra pozitívabb politikust részesítik előnyben, a te véleményed meg le van szarva, hiszen ez már az ő hazájuk is. : (((
Cersei jelenetéhez nincs sok hozzáfűznivalóm. A múltheti részben még tetszett Cersei lelki megingása, de most már ideje lenne összeszednie magát, és illő bosszút állni. Tommenből meg már úgy se lesz normális király, hulljon a férgese.
Ja igen, a zombi meg menő.
Jaime: a pozitív felé dönti a mérleget, remélem a vén csuhást megnyúzzák nemsokára.
Tyrion: Ha nem kedvelném, már nagyon unnám, hogy a rendezők nyelve ilyen mélyen ficánkol benne. Nem, nem gondoltam azt, hogy úgy végzi, mint Quentyn, de azért túlzásokba se essünk. Ennyi erővel a sárkány hátára is ugorhatott volna. Ja, és még nem is láttam a részt, már akkor tudtam, hogy már megint az ivásról meg a tudásról (más esetekben a szexről) beszél, mert a "menő" idézeteit mindig ki kell posztolnia a sok okosnak facebookon. Legközelebb Villont adjanak a szájába, már csak egy "nyakamon érzem, hogy seggem míly nehéz" szólás kéne, hogy teljes legyen a mocskos szájú kiégett bölcs repertoárja.
Ja, és a sárkányok nagyon rondák voltak. Nem tudom, te mit nézel jon, de szerintem nem ugyanazt a sorozatot nézzük (jaaaa, hogy ezt te is mondtad?).
Arya: püff-püff-püff, élvezetes jelenet volt (de tényleg).
Boltonok: nos igen, itt akarok kitérni valamire, úgyhogy idekapcsolom Balon esetét is. Emlékszem, amikor az első három évadot néztem, komolyan, szívből lehetett aggódni a szereplőkért, még úgy is, hogy olvastam a könyveket. Meglepő volt Ned halála, meglepő volt Robbék halála, és szépen kidolgozták, felvezették a történetet, a feszültséget képesek voltak fenntartani, és a szóban forgó jelenetnél megvolt a katarzis. Mindezek után pedig hagyták leülepedni az eseményeket. Hagyták, hogy a néző rágódjon egy kicsit az eseten, aztán egy újabb nem várt pillanatba sűrítettek bele minden újra kirobbanó feszültséget. Ez, amióta eltértek a könyvtől, eltűnt. Ez az egyik legnagyobb hibája a sorozatnak most szerintem: a rendezők belemelengetik magukat abba a tudatba, hogy azért lettek sikeresek, mert könyörtelen módon bárkit megmertek ölni. Azt hiszik, az eddig kiváltott érzelmekhez elég volt maga a
halál. Pedig ez koránt sincs így. Nem Martin az egyedüli író, aki a gyilkolgatást megmerte lépni: Martin az az író, aki mesterire fejlesztette a feszültség fenntartását azzal, hogy nála bizony minden szereplő sérülékeny és törékeny volt. Martin műveiben sosem azt érezni, hogy
ez most meg fog halni, hanem azt, hogy
a valóságban mindenki meghalhat. Hatalmas különbség, amit a könyvekkel elkényeztetett rendezőknek nem sikerült átemelni.
A sorozatban két évada csak dilettáns módon gyilkolnak. Itt nem azért halnak meg az emberek, mert hibákat követnek el, hanem... csak úgy. Még Stannis halála csak-csak kiváltott az emberekből valami "hah, ez is?"-szerű érzelmet, de Trystane, Doran, Balon és Roose halála semmit. Nem azért, mert nem volt elég "meglepő" (elvégre a fejemet fogtam a Martell-mészárláson), hanem mert 1) felvezetetlen, felesleges, nevetséges, kidolgozatlan volt, és érződött rajta, hogy a rendezők már nem akarnak tovább rágódni a Martelleken, nem tudnak velük mit kezdeni, és ezért kiírják első szóra; 2) utóbbi kettő meg pont kiszámítható volt, amint megláttam Roose-t és Balont, tudtam, hogy csak azért szerepelnek, hogy meghaljanak. Még Ramsay pszichopata énje is visszaesett a "megfontolt vagyok, de azt tettetem, hogy pszichopata" szintre.
A könyvben voltak nagyon jó szereplőink, hála Martinnak, aki valljuk be, megvan áldva valamiféle pszichológiai tudással. A filmesek nincsenek. A sorozatok kliséihez ragaszkodnak, máris látszódik rajtuk (mondjuk már régóta), hogy a bizonyos "kedvenc szereplőik" sérthetetlenek, a többit meg már nemcsak azért ölik, hogy a világ valóságosságát és az emberi élet törékenységét bizonygassák, hanem azért mert:
- Hallod, szerinted hogy lehet több nézőt szerezni?
- Mit tudom én, értelmes gondolatot kéne ültetni Dany fejébe?
- Ugyaaaan. Más ötlet.
- Öljünk meg valakit.
- Tééényleg! Úgyis kevés a büdzsé, sok a színész!
Ha így haladnak, akkor a nézők egyszerűen meg fogják unni a kliségyilkosságokat.
Mindezek ellenére furcsa megkönnyebbülést éreztem, hogy végre hullik a Bolton-fajzat.
Utolsó jelenet:
Melisandre, wtf. Esküszöm, többé nem fogom szidni a sorozat gyengeségeit a könyvvel szemben, mert jön jon és kiharapja a szemem ollóharapással, mint pókot a sarokból... de ez ugyanaz a nő, akit megismertünk? Mármint oké, hogy öreg lett egy kicsit, de ez a személyiség melyik univerzumból ficánkolt ide?
Saphival múltkor (vagyis már nagyon sokszor) beszéltük, hogy milyen nehéz női karaktereket írni, mert az összes könyvben általában a gyámoltalan senki és az idióta lotyó között változik a klisék frekvenciasávja. Martinnak jól megy a női karakterek megírása, tényleg változatos, sablonokat felrúgó személyiségeket alkot. Erre most, hogy már nem vehetik igénybe Martin "segítségét", lett hirtelen két Cersei-Melisandre homunculus, aki nem tudja, hogy mit kezdjen az életével, meg amúgy is, minden hite megtört, jó lenne, ha valaki lelket öntene belé... wait, minden hite megtört? Még megérteném, ha a csuhás fecske adná fel a hitét, amikor Cersei karóba húzatja, elvégre ő sose látta a heteket, de az, akihez beszélt az istene, akinek varázsereje van, aki stbstsbstb, nemcsak Jont "tévesztette" össze az azor ahaijal, pont ilyen miatt süllyedne odáig, hogy "ja, bocs, csak képzelegtem, R'hllor sose szólt hozzám, gyere segíts hagymalovag, mert egyedül fogalmam sincs, mit csináljak, nem gond, hogy 2 évadon keresztül én irányítottam Észak sorsát". Oké. Gratulálok.
Jon feltámadása meg kritikán aluli volt. Az egy dolog, hogy lehetett rá számítani, de a jelenet lehetett volna menőbb, mert még ezt én is jobban megoldottam volna (még az a sokat pedzegetett ötlet is jobb, hogy a tudata kerül át Szellembe, így az ötödik könyv prológusa is érthetőbb).
Ezt a feltámasztós erőt meg sosem szerettem, pont a halál lényege vész el miatta, de így, hogy Melisandre bánattól füstölögve sértetlenül elsétált utána, még gázabb volt. Legalább valami áldozatot hozhattak volna.
Bocs a sok szitokért, de úgyis illik a sorozathoz, no meg Tyriont is mennyien idézik a világ bölcs nihilbe fúló káromolása miatt.
Szerkesztette: Sabaku - 2016.05.03. 00:29
Fogalmam sincs, hogy mit néznek ilyenkor az emberek. Gyönyörűek voltak szerintem. Lyanna pont olyan, mint amilyennek elképzeltem, vadóc, szép, amilyen kell legyen 
