Melyik jelenet volt az? I am the one who knocks, vagy a Say my name? Vagy te nem vagy ilyen mainstream és egy másikat néztél? 
Filmek & sorozatok
Capac írta:
Napvilágot látott egy elmélet, miszerint Bran az Éjkirály, mert anno bent ragadt a testében az elméje. Ezt azzal próbálják alátámasztani, hogy a vonulási képük felülről hasonlít egy rémfarkasra. Szerintem csak egy baszott pacára hasonlít, de nem ítélek el senkit azért, mert vak és hülye.
Azt mondják, hogy hasonlít az arca, aztán magyarázzák Bran képességével, időutazással... Ettől függetlenül, szerintem is egyértelműen hülyeség. 
Kéne Netflix Sorozatokat pótolni, most pótoltam a Power Rangerst ami kövezzetek meg nekem nagyon adta egy ilyen filmtől ezt várom, remélem jön folytatása elvileg igen, Kell egy új zöld Ranger na Meg a Galaxis Őrzői kettőt, ami szintén kiba jó lett, úristen ez a Tracklist Most is azt hallgatom Csak hát aki látta tudja milyen a vége. Kicsit sebeket szakított fel a dolog megkönnyeztem :/ régen nem voltam ilyen. Kerülöm is az ilyen jeleneteket nah de m1. Most Covenant fog jönni, Imádom a földönkívüli sci-fis filmeket, rühellem a horrort, és akkor itt van a fárnya alien ami mindkettő és eddig mindet láttam, de erre most valahogy olyan nehezev veszem rá magam. Rák tudja miért.
Kimi no Na Wa
Érdekes, hogy nem rajongok túlságosan a Shinkai filmekért. A brutálisan gyönyörű látványon túl sosem volt semmi, ami megfogott volna a filmjeiben. Az 5 Centimeters Per Second és a The Place Promised in Our Early Days is csak erős közepesek lettek és a Szavak Őrzője is csak azért tetszett, mert rövid lett és mellőzte a fölösleges melodrámát. Mármint azt leszámítva, hogy az egész nyamvadt film egy melodráma, de legalább a srác meghúzza a tanárnőjét a film végén, szóval respect.
Ennek ellenére úgy váltam az új filmet, mint a messiást és úgy keltem fel az ágyból miután megnéztem, hogy "bazd, ez engem földhöz baszott!"
Egyszerűen gyönyörű a film, és ez nem csak a szemet kápráztató látványra értem, mert az is basz. Az egész film, ahogy össze lett rakva, a karakterek, a történetvezetés, mind érdemel egy teljes 10/10-et, de azért még nem fejezem be.
A sztori szerint Mitsuha, a nyitott, vidéki lány és Taki, a zárkózott városi srác, egy üstökös miatt hirtelen és random időközönként testet cserélnek. Az első alkalmak után már hozzászoknak a helyzethez, ami alkalmat ad Mitsuhának, hogy felfedezze Tokiot, Takinak meg, hogy átélje a vidékiek közelségé. az isteneikhez. Innentől indul be a történet, szóval ez már spoiler lenne.
Anélkül, hogy jobban belemennék a sztoriba, maradok tovább a film megvalósításánál. A grafikát már mondtam, hogy szemet gyönyörködtető.
A karakterek nagyon jól lettek megírva és a szinkronszínészek beleélése és teljesítménye is elsőrangú. Ilyen szintű profizmust csak nagyon kevés animénél látni, pedig láttam már egy pár százat. A karakterek szerethetőek. Érdekes, hogy számomra pont ez hiányzott mindig a Shinkai filmekből. Sosem volt egy karakter sem, akiért izgultam volna, megkedveltem volna. Ebben a filmben valahogy mégis sikerült eltalálniuk a szereplők közti interakciókat és románcot úgy, hogy együtt összesen kevesebb, mint 5 percet szerepelnek a filmben. Egyszerűen lenyűgöző, hogy mit vittek véghez a készítők, és hogy mennyire sikerült élővé tenniük a filmet.
A zenék szépen szólnak. Együtt lüktetnek a filmmel, de sosem lépnek ki a háttérből és mondják azt, "itt vagyunk gecc!"
Egyszerűen minden tökéletesen lett eltalálva a filmben, kevés dolog van, amibe bele tudnék kötni. Még a film hosszába sem, ami kb 1 óra 45 perc. Egyszer sem néztem a telefonomra, hogy hány óra, egyszer sem kellett kimennem pisálni, pedig bevágtam a film alatt két doboz sört. Talán emiatt is írok ennyire érzelmi sokkban, de szemléltetésnek jó, hogy ha leülsz a film elé, az nem enged el.
Lezárva a mondandómat, a film minden egyes másodperce aranyat és, szóval tessék megnézni.
Hogy lehet Jont nem szeretni?
Ha a sorozatos mások tetszenek, akkor el kéne olvasnod a könyveket. Sokkal misztikusabbak, félelmetesebbek. Ebben sokat veszített az utolsó két évadban a sorozat. Egy sárkányüveggel/valíriai acéllal az nem öl Mást, aki nem akar. Hardhome volt az utolsó epizód, amikor még igazán félelmetesek, misztikus, legyőzhetetlennek tűnő, kiismerhetetlen fenyegetés voltak. (Oké, a Hodoros is jó volt, de ott már bántóan könnyedén öltek meg egy Mást.)
Nincs meg a kémia. :((
Egyébként gőzöm sincs. Az összkép valahogy nem tetszetős. Se a stílus, se a motivációk, se semmi. Igazából önmagában az, ha valaki az Éjkirály és a Mások ellen küzd felér egy ingyen sorral a feketelistámra (és hát ő ebben jeleskedik tagadhatatlan). Tyrion más lapra tartozik. A modorával, a humorával és számos mocskos húzásával felkapaszkodott a második helyre - ezt az ismerőseim és az öcskös is megjósolta. Viszont mint általában, elég egy-Karakter centrikus vagyok adott Univerzumon belül, így igazán csak egy oldalhoz húzok és ez nem változik (különben nem mondanám, hogy most egy kiváltképp gonosz karaktert kedveltem volna meg az Éjkirály személyében - nem látom őt annak, de ez lehet csak én vagyok).
Arról már daloltak nekem a hollók, hogy van eltérés a sorozat és a könyvek között - utóbbiak felől külön érdeklődtem is a másik fórumon egy csajszitól aki annyira áradozott róluk, hogy nem-e küldené el a címeket megfelelő sorrendben nekem, mivel ha legközelebb vásárolok feltétlenül be akarom csempészni a GoT könyveket a virtuális bevásárlókosárba (ez vagy a mostani hót vagy pedig a következő elejét jelenti). Sorozatozni nem igen van időm, könyvezni szintúgy és mellékesen megsúgták nekem, baromi hosszúak. A helyzeten nem segít, hogy több, különböző nyelvű olvasmányom is lóg még a levegőben, amit illene kivégeznem.
Azon vekengek, mennyire zavarna be az, ha párhuzamosan haladnék a kettővel tovább (I mean, a sorozattal és a könyvekkel)? Bevallom, nagyon sok mindent elspoilerkedtem a hetedig évadig, de csak mostanra szedtem össze magam annyira, hogy nyugodtan és komolyabb, őszintébb érdeklődéssel haladjak a részekkel tovább. Nem meglepő, hogy így az általad említett epizódokkal is találkoztam már.
Különben mennyire boncolgatja a Könyv a Másokat, vagy az Éjkirályt? Vannak eltérések? Bővebb információk? "Extra" jelenetek, vagy hasonló? - Nyilván ez pont keresztülhúzhatja a misztikus-, titokzatosság fogalmát, de egy próbát megért. :D
Inkább itt.
Őő, te nem nézted még végig a sorozatot? Akkor bocsi, amikor bejelentetted, hogy az utóbbi hetekben rákattantál, meg a képeid miatt azt gondoltam, hogy biztosan ledaráltad már. Hol tartasz?
Mindenesetre a könyvek sorrendben: Trónok harca, Királyok csatája, Kardok vihara, Varjak lakomája, Sárkányok tánca, és reméljük jövőre A tél szelei.
Mindenképpen érdemes elolvasni a könyveket, bár ismerek olyat, aki nem bírta pár száz oldalnál tovább, mert túl lassú, szövevényes, vagy mittomén. Az biztos, hogy nem a leglazább olvasmányt, eleve majdnem mindegyik kötet 900-1000 oldal (A Kardok Vihara van vagy 1200 is, meg a Sárkányok tánca is hosszabb), és maga a cselekmény sokszor lassan halad, viszont akinek bejön a stílus, annak zseniális, minden túlzás nélkül. Kilométerekkel összetettebb, bonyolultabb, mélyebb, mint a sorozat- mondom ezt úgy, hogy én NAGYON szeretem a sorozatot, sőt, szerintem volt egy-két dolog, ami sorozatban jobb is lett, mint a könyvben.
A Másokkal kapcsolatban nincs sok a könyvekben, mivel ugye nézőpontkarakterek vannak, tehát a fejezetek mindig egy adott karakter szemszögéből íródnak (első könyvben Ned, Catelyn, Jon, Sansa, Arya, Bran és Tyrion meg Dany, a második könyvben ugye nincs Ned, de van pl. Davos, Theon, aztán a harmadikban pl. Jamie, azután az utolsó két könyvben még jóval többen, kevesebb fejezettel, szóval vágod, gondolom), így természetesen nem nagyon van a Másokkal fejezet.
Kivétel az első könyv prológusa, amiben szerepelnek a Mások, valóságban, ill. Samnek a harmadik könyvben... de talán ennyi is. Viszont akik tudnak róluk, meg a fenyegetésről (tehát igazából Jon, Bran, meg később Sam, ill. Melisandre miatt Stannis és Davos, egy keveset), azok folyamatosan foglalkoznak vele, hallanak róluk, álmokat-látomásokat látnak (ugye Bran, főleg), lassacskán megismernek olyan dolgokat, amik hozzájuk kapcsolódnak (pl. Craster és a fiai, vagy a sárkányüveg, vagy a zombik támadása, Azor Ahai prófécia), és lassan ezek építik fel a misztikáját az egésznek.
Az Éjkirály konkrétan nincs benne, mivel nem láttuk a Másokat (az első könyv prológusától eltekintve) színről-színre. Az Éjkirály amúgy egy legenda, az Éjjeli Őrség 13. parancsnokáról, aki beleszeretett egy erősen Más-ra hajazó nőbe, elvette, királynőjévé tette, amíg le nem verték a Starkok meg a Vadak anno, és ennyi. A sorozatban megtették a Mások vezetőjének, hogy a könyvben hogyan lesz, azt nemtom.
Ami engem zavar a sorozatos Másokban mostmár, így a hetedik évadra, hogy fapofájú, érzelemmentes zombik, amivel egy ideig nincs gond, de nekem ez így... jellemtelen. Vártam volna pl.
Köszönöm az áthelyezést és a könyvcímeket.
A 7. évadból pl. számos fontosabb momentumról tudok. Az előzőekből is. - Most végzem ki hamarosan a második évadot, de az eddig olvasottak alapján nem sok meglepetés ért, mert már előtte kaptam az információ és jelenetmorzsákat (és kb. tudom, mikkel kell számolnom a következő Évadokban). Igazából amiatt nem kell aggódni, hogy nekem esetleg elspoilerkedsz valamit. Utólag szerkesztem ugyan, de megsúgom, ezen komment írásánál is vissza kellett törölnöm ezt-azt, mert arra alapozva, te mit tettél Spoiler kód közé, én is szívfájdalmat okozhatnék másnak, aki nem nincs képben a hetedik évaddal kapcs. Úgyhogy gondolom, amíg Magyarul le nem adják, addig itt se szabad annyira nyíltan trécselni róla, Spoiler takarás hiányában. Jól sejtem?
Így végül is értem, miért érződik úgy a Könyvekben, hogy jóval titokzatosabbak a Mások. Azt hiszem az Éjkirállyal a 'nevük' leírásával kapcsolatban is különbség van. A könyv a "Night's King', a Sorozat a "Night King" -et használja. De sikíts, ha rosszul vettem ki a kalandozásaim során.
Eddigiek alapján a Sorozat Éjkirálya amúgy sokkal szimpatikusabb, minden szempontból. Ugyan itt-ott láthatjuk, de túl sok minden szerintem itt sem derül ki róla. Bosszant, ám egyben le is nyűgöz, hogy alapvetően a jelleméről se tudni semmit - amire amúgy figyelmesen ki is tértél. Még csak meg se szólal (de erre nem is igen volt eddig szüksége, gondolom a Seregével nem épp Hang által kommunikál), pedig egy-két mondatából le lehetne szűrni talán néhány dolgot róla és én tülkön ülve várom, hogy végre kinyögjön néhány szót. És nem. Ő nem. A Sorozat talán ilyen módon próbálja titokzatossá tenni. Pedig annyira szeretnék valamivel combosabb jellemábrát felépíteni róla, a személyiségéről mert én hiszem, hogy van, és érzelmei is valamilyen fokon (csak hát 12 ezer év után ki vetemedik arra, hogy ezeket, főleg egy ilyen helyen a külvilág felé kibontakoztassa?).
Lehet, hogy túlságosan makacs vagyok e téren, és képzelt "jégpajzsot" óhajtok feltörni Őfelsége szívén (?), de remélem, nem tévedek. Nagy csalódás lenne egy ilyen (szerintem) remek Karaktert derékba törni és szürkévé festeni.
Különben az egyik barátosnémmel beszélgettünk a hatásvadász tekintetéről is (valahol talán egy jelenetben még félmosolyt is láttam! - mondjuk nem győződtem meg arról, hogy nem-e csak a fényhatás varázsolja azt oda). Igen, azok a szemek... tény, hogy nem rajongok a kék szeműekért, mert alapvetően a legtöbb ilyen szempár mögött "pirított ribanc"féle "intelligencia" szintet vélek felfedezni, de az Éjkirály szerintem sok mindenkit rabul tudna ejteni a sajátjaival. Akár negatív (és inkább negatív), akár pozitív értelemben. A csajszi nővére pl. szabályosan retteg tőle, amíg mi ketten azonnal padlót fogunk, ha látjuk.
Ez lehet azért van, mert mi érzünk a tekintet mögött valami különlegeset (Vagy szimplán odaképzeljük, ami nincs? ).
Viszont ez a könyves jelenet nagyon hiányzik a Sorozatból! Kíváncsi lettem - vajon milyen gondolatok futnak végig bennük, amikor embert látnak?
Coelho, pár évvel ezelőtt találtam egy képet az Éjkirályról, és akkor be is másoltam nektek kérdezősködni. Mikor kiderült hogy GoT karakter, azonnal letettem róla, ám sokáig nem hagyott nyugodni. Úgy tűnik, a sorsom bevégeztetett, az utam már akkor ki volt jelölve (és hát mit vársz egy februári gyerektől, aki hóviharba született?).
Azt a spoilert csak miattad tettem spoilerbe. 3 napos szabály van a topicban érvényben a GoT-tal kapcsolatban, szóval már régen lehet beszélni róla, de miután mondtad, hogy te nem nézted még végig, inkább spoilerbe tettem.
Hát ha csak a második évadnál tartasz, akkor nem csodálom, hogy nem szereted Jont Akkor még én sem szerettem (bár már elindult bennem valami, ahhoz képest, hogy az első évadban szinte utáltam), csak a negyedik évadtól kedveltem meg igazán, és az ötödik évadtól lett a kedvencem.
Bár te valószínűleg sosem fogod szeretni, amennyire megismertelek De azért két évad alapján még nem jó ítélkezni.
Az Éjkirály a könyvben csak egy legenda, egyáltalán nem biztos, hogy tényleg köze lesz a Másokhoz a könyvekben. Bár én örülnék neki, különösen, ha tényleg Stark volt.
(De egyébként valószínűleg ha köze is lesz, teljesen máshogy, hiszen láthattuk, hogy az Éjkirályt a sorozatban a Gyermekek hozták létre, míg a könyvben az Éjkirály a 13. parancsnoka volt az Éjjeli Őrségnek, amikor már állt a Fal, és a Hosszú Éjszaka már régen véget ért (tehát a Másokat leverték). Bár az biztos, hogy a könyvekben is úgy lesz, hogy a gyermekek hozták létre a Másokat az emberek ellen, ami aztán kicsúszott a kezük közül.)
És szerintem ezeket a dolgokat bele képzeled Különösen az érzelmi részét. Biztosan van személyisége, intelligenciája, talán a bosszú vezérli, vagy ki tudja mi, de mindenesetre érzékeny szívet nagy butaság beleképzelni.
Ez figyelmes, de legközelebb elhagyhatod. Kétlem, hogy jelentősebb spoilert leírhatnál - apróságokból biztos akad, ami számomra még ismeretlen lehet, de korán sem minden. :D
Tudom, hogy a későbbi részekbe többnyire mit alkot, miket csinál, és a sejtésed alighanem helyes - erősen kétlem, hogy képes lennék megszeretni őt. Nem jó pont, hogy White Walkereket gyilkolászik. Az Éjkirály sem díjazta, ha jól olvastam le a tekintetéből. 
Na-na! :D Az azért túlzás, hogy érzékeny (nem tudom, konkrétan így leírtam-e, de szerintem nem, ha mégis, valószínűleg a fáradtság). Egy olyan világban főleg. Így, hogy ráadásul Király, pláne - de egykor ő is Stark volt (legalább is úgy hiszem), más szóval ember. Minden embernek vannak érzelmei, de elég ingerszegény környezetben tengeti a napjait.
(Ez egy spoiler. Vidd rá az egeret a megjelenítéshez: Aztán hozzám is gyakran vágják egy év változás után, hogy abszolút nincsenek érzelmeim s nem az, hogy nem akarok, de nem is tudok ilyesmit produkálni. Valóban, nemaz a típus vagyok, aki bármiféle odaadást, szeretetet, vagy pátyolgatást, sajnálatot, együttérzést, megértést igényelne. Az meg, hogy valaki az érzelmeire hivatkozva mentegetőzik, amikor olyan dolog történik a tetteiből adódóan ami összetöri - szintén hidegen hagy. Szigorú vagyok nem csak máshoz,
magamhoz is.)
Az mondjuk határozottan érdekelne, hogy amúgy ő mit csinál aközben, amíg a serege gyarapszik, vagy akkor, amikor épp nem a csecsemőkre "osztja az áldást". Vagy, egyáltalán hol van? Öcsémet megkérdeztem erről, de azt mondja, lövése sincs. Illetve sokkal alpáribb választ kaptam rá egész konkrétan, de nem hiszem, hogy ez biológiailag (az ő esetükben?) lehetséges ott. 
Semmit. Az is jó kérdés, hogy mit csináltak eddig.
Bár ugye van az az elmélet, hogy neki is, ha korlátozottan is, de valamennyire megvan Bran képessége, és akkor direkt várt Dany sárkányára, hogy megszerezze. Mert ha az nincs, akkor jó kérdés, hogy hogyan megy át a Falon.
Én úgy tudom, hogy azért erősen szükség volt arra, hogy a seregét gyűjtögesse és ott, ahol élnek, kevés az ember, így ez lassú művelet volt. Szóval gondolom, hogy ez is lekötötte.
| Ugrás a fórumra: |
