A nyávogásom következik:
Én nagyon tudok irigykedni azon évfolyamtársaimra, akik BSc. után abbahagyták a tanulást. Ők már keresik a sok-sok pénzt én meg keményen dolgozom azért, hogy meglegyen az igazi mérnök diploma is, de mellette sok-sok tapasztalattal is gazdagodjak, hogy könnyebben tudjak elhaejezkedni, de egyelőre úgy látom a helyzetet, hogy csak nehezebb lesz elhelyezkedni. Tökmindegy hány nyelvet beszélek, tökmindegy milyen kutatásokba kapcsolódtam be, minden mindegy. Néha félek, hogy csak vesztegetem az időm. Konklúzió: tanulni mindig szopás

---

Lel elvileg a tiéd nem hiányszakma egész Európában? Vagy csak haver aki szintén ezt végzi akart meggyőzni erről.

---

Nekem nem sikerült észrevenni, hogy hiányszakma lenne, de ha így volna én lennék a legboldogabb. Mondjuk tény, hogy nyugaton nagyon sokat lehet keresni a szakmámban, de én nem ott akarok elhelyezkedni, bár majd meglátjuk mit hoz az élet. Eddig amennyit a phd-sekkel is beszéltem, mindig arra jutottunk, hogy a legkönnyebb BSc.-vel elhelyezekdni, persze csak azzal meg nem érhet el az ember olyan magas pozíciót, hiszen csak egy túlképzett technikus, a feljebbjutásért viszont mesterként is keményen meg kell dolgozni, ha találunk munkát. Még szerencse, hogy a phd.-ről csak akkor álmodoztam amikor töri szakot akartam végezni.

Általában igyekszem optimista lenni, de mélyen legbelül inkább a rosszat várom, hisz a sötét felhőről kevésbé fáj a zuhanás, mint a rózsaszínről. Valamint akármilyen szar is lesz a szitu úgy is kikecmergek belőle valahogy. Elég kemény vagyok hozzá, még ha nem is nézik ki belőlem az emberek.

---

Szerkesztette: noemimi-chan - 2016.04.12. 12:32

---

A munka nemesít és megedz. Amikor a munka világába újonc ismerőseimmel találkozom vagy még tanulnak mindig jókat kacagok rajtuk. Csiszolatlanok. Én örülök, hogy régóta benne vagyok és nem huszonéves fejjel kell végigfutnom a köröket, már hamar megtapasztaltam a dolgokat. A kedvencem mikor azt ecsetelik, hogy mennyit dolgoznak és mekkora hősök ők, meg mennyi munka van az irodában (napi 8 óra) XD. Meg ilyenolyan végzettége van, tanult ezidáig, aztán most bolti eladóként dolgozik meg mozijegy árusként, hát nagyon megérte tanulni krat jár a tabzs mert amit fel tud mutatni az a panaszkodás egyedül.

---

Stance, nem pont te panaszkodtál a múltkor, hogy milyen szar dolgozni és hülye embereket kiszolgálni?

---

Ez hogy vág a témába lel?

---

"A munka nemesít és megedz" vs. panaszkodás munka miatt

de lehet csak nekem tűnt önellentmondásnak

---

noemimi-chan írta:

Még szerencse, hogy a phd.-ről csak akkor álmodoztam amikor töri szakot akartam végezni.

Nos, és történelem szakra járok, azon belül is had-és fegyvertörténetre specializálódva. Most leszek végzős alapszakon, de meg kell, hogy mondjam, már most azon gondolkozok, hogy mesterképzésre sem érdemes mennem, mert úgysem lesz munkám. Amikor fiatal kis naiv voltam, azt hittem, hogy tanulhatom azt és foglalkozhatok azzal, amit szeretek; azaz a törivel. De már az első évtől kezdve megmondták nekünk a tanárok, hogy ne is álmodozzunk arról, hogy lesz munkánk, mert kihalásos alapon működik a rendszer. Nem tudom mennyi értelme lenne még 2+2 évet lehúznom az egyetemen, ha úgysem lesz munkám. :"D Pedig szeretnék tanítani, de úgy tűnik, én is úgy fogom leélni a szaros kis életemet, hogy nem azt fogom dolgozni, amit szeretnék. :"D
Egyébként nekem volt melóhelyem másfél évig, és tanulnom is kellett mellette. Bevallom, én speciel nem szerettem dolgozni, mert nagyon rossz volt a munkahelyem. De hát az ember úgyis mindig amiatt fog panaszkodni, amit csinálnia kell, mert sosem jó nekünk semmi.

---

Menő a szakirányod nagyon. Btw sajnálom, hogy nem tudtunk összefutni szombaton. De az idő nem volt megfelelő számomra, hogy kimenjek Sakurára.
Húgom magyarra járt és neki is mindig ezt mondták. De ő csak azért is végzett MA-t meg a PhD-t is csinálja. Nem lehet úgy hozzáállni, hogy úgysem jön össze. Orvosin meg az a poén, hogy hiány volt az utódokból. Sok volt az öreg prof és nem volt tanítványuk, akinek át lehetett volna adni a helyet később. Legalábbis erre panaszkodtak sokan. Ott dolgoztam és onnan tudom.

---

Én is sajnálom, de szerintem jobban jártál, hogy nem jöttél, igazából szinte semmi nem volt ott, csak hideg meg tömeg. :"D
Amúgy lehet, hogy elvégzem a mesterképzést is, és mellette B tervként járok valami másik szakra vagy okj-ra. Ezek szerint orvosira kéne jelentkeznem, de túl hipochonder vagyok ahhoz, hogy valaha is az egészségügyben dolgozzak.

---

Nekem noemimi szakmája tetszik nagyon. Bár eddig én abban a tudatban voltam, hogy te élelmiszereket fogsz kóstolni, és ha finom meg ehető, akkor lehet gyártani meg árulni. De ez a mérnöki dolog most kicsit bezavart nekem.

---

bloodbath írta:

noemimi-chan írta:

Még szerencse, hogy a phd.-ről csak akkor álmodoztam amikor töri szakot akartam végezni.

Nos, és történelem szakra járok, azon belül is had-és fegyvertörténetre specializálódva. Most leszek végzős alapszakon, de meg kell, hogy mondjam, már most azon gondolkozok, hogy mesterképzésre sem érdemes mennem, mert úgysem lesz munkám. Amikor fiatal kis naiv voltam, azt hittem, hogy tanulhatom azt és foglalkozhatok azzal, amit szeretek; azaz a törivel.

Nah én is így voltam ezzel, de anno 11.-ben, amikor elmentem nyíltnapra és beszélgettem a diákokkal és szóbakerült, hogy a másik kedvencem a biosz. Mondták, hogy ha jó reálos vagyok inkább válasszam azt és ne a törit (meg még akkor a szlavisztika érdekelt). De nem akartam kutató sejt biológusként sem éhenhalni (pedig ma már megint keresett lett tanárnőm szerint az is). Így inkább a legérdekesebb mérnöks zakot választottam.

Niki ez vicces volt, de kicsit több tudásra van szükségem annál, mint ami a kaja kóstoláshoz kell. Elég erősen vágnom kell a kémiát, a mikrobiológiát, az emésztőrendszer működsését (ezzel összefüggésben az idegrendszer és a hormonális szabályozás működését, a keringési rendszert...), toxikológiát, ismernem kell melyik mikroorganizmus milyen megbetegedéseket okoz, milyen járványok fordultak elő eddig, rengeteg szabályozó rendszert kell ismernem, hogy mondjuk a legszélsőségesebbnek tűnő példaként megemlítsem, ne fordulhasson elő élelmiszer terrorizmus (ami egyébként elég gyakori tud lenni), ja a fizikához (áramlástan, hőtan, reológia...) is kell konyítanom, elektrotechnikához is... most ez jut eszembe így hirtelen és elég zagyván... Ja persze eszmebe jutott a jogi szabályozásokat is ismernem kell behatóan már ami a területemre vonatkozik.
Sokszor fárasztó is ez a tudomány ma pl. a napom azzal ment el, hogy élemiszer adalékanyagokként nyilvántartott anyagokat helyettesítsem "természetes" (dehülyekifelyezés ez) anyagokkal, mint pl. rozmaring kivonat. Ez a tartósításban mennyire lesz hatékony, milyen érzékszervi változásokat okozhat (azok mennyire lesznek elfogadhatók) ill. milyenek lesznek az új termék élettani hatásai, szemben az eredetivel. Még gondolkoznom kell azon, hogy a termék új ára mennyire lesz elfogadható a jelen piaci viszonyok közt. Ajj még mindig rengeteg szakcikket kell előkerítenem és átnyálaznom.
Mellette a jelen otthoni kutatási témám onyilvános része kölesfajták polifenol és antioxidáns tartalmának összehasonlítása, ebből a szempontból pedig a növénytant is vágnom kell. Ezt a részét pedig a biosznak mindig is utáltam, de már a BSc-mhez is körbe kellett járnom alaposan a kertészeti területeket, mint a növény nemesítés és termesztés.

---

Szerkesztette: noemimi-chan - 2016.04.12. 20:02

---

Hát ez tényleg rengeteg dolog egy szakmához, akkor egyben vagy biológus, elektrotechnikus, kutató, laboráns, kémikus, talán matematikus is, kicsit katasztrófavédelmis a járvány dolog miatt, meg akkor az ízlelőbimbóid is legyenek maxisak. Nagyon komoly ez azért, mit megkövetel ez a szakma. De cserébe biztos izgalmas lesz, ha sikerül elhelyezkedned vele. Meg állati lehet a fizu is. Csak megérje tényleg a sok erőbefektetés után neked is.
És komolyan Franciahonban vagy valahol most is?

Amúgy szerintem az, amit imádunk csinálni, már nem is munka, hanem hobbi vagy szórakoztató időtöltés. Én legalábbis nagyon éreztem a különbséget masszőrként vagy pl kürtőskalács árusként.

---

Nem vagyok egyben egyik sem, mindegyik tudományterületnek a rámeső részét alkalmazom. Kóstolgatnom pedig végképp nem kell, a gépek okosabbak. Amúgy igen most épp Franciaországban vagyok, a csodás északi részén és ma még nem is esett az eső. De már csak 3 hetet maradok, ami szomorú.

---

Hú, gyerekek... ez a pesti út... egy héti gyaloglásomat felkarolta és mindamellett Kagénak igaza lett, nem erőszakoltak meg migránsok, de még csak nem is igen láttunk azokon a helyeken, amiket érintettünk.

Persze ennél szopatósabb menetrendet ki se találhattak volna. Miután megérkeztünk az állomásra, elsétáltunk a Terror házához. Ez még nem volt akadály. Aztán kiderült, hogy nem jutunk sorra, csak 2-3 órával később tudunk bevergődni, szóval rögtönzött "B" tervként elmentünk a mit tudom én hány utcával lentebbi óráshoz, és ott AFK-oltunk egy órát, amíg a többiek a városban császkáltak.

Aztán 36 fős kondában elmentünk a Parlamenthez, ahol, miután körbejártunk minden folyosót, benéztünk minden szobába és megmásztuk az összes létező lépcsőt hatszor, aztán visszamentünk legalulra, majd újra megmásztuk a fokokat a karzatig, ahol egy fél órát hallgattunk, újra nekirugaszkodtunk, át a városon keresztül a Terror házába.

Vicces volt a nekirugaszkodás, habár a beleink lógtak, én a barátosnémmal előre rohantunk, hogy ha beledöglünk is előbb megyünk végig (azaz az első csoporttal, mivel 36-an egyszerre nem tudtunk volna rendesen menni). Szóval lepakoltuk a cuccainkat és belevágtunk a kóválygásba. Bár úgy volt, hogy együtt megyünk, már az első teremnél szétbomlott az a nyomorult csoport (különben baromira tetszett az első teremben szóló zene, valaki nem tudja a címét?), így mi is kezdtük egyre inkább növelni a tempót s nem csak azért, mert féltünk, hogy elmaradunk a bandától, hanem mert kibaszottul fáradtak voltunk annyi gyaloglás után.

Szóval csak az tűnt fel, hogy ahogy törünk előre a szobákban, úgy egyre kevesebb ismerős arcba botlottunk és ami aggasztó volt, hogy még kevesebbel találkoztunk az út folyamán. Kicsit sürgetősebbre vettük a figurát, nem mindent hallgattunk végig, van amire csak távolról pillantottunk rá, aztán valahogy eljutottunk a liftig. Talán nem hazudok, ha azt mondom, az egyik legemlékezetesebb dolog ez volt a kirándulásról - és ki sem kell fejtenem, hogy ez mennyire lehet, akár egyben elkeserítő is. Szóval a pasas jóízűen mosolyogva mondta, hogy pöttyentsünk egy (-1)-et és már mehetünk is. Beálltunk, aztán pár pillanat fáziskésés után leesett, hogy nekünk kell. Oké, az ajtók bezárultak. Megjelent a monitoron a kép, sötét lett. A hozzánk szegődött (unatkozó ősemberre emlékeztető) társunk aztán váratlanul, rövidesen az ajtó bezárása után hangosat fingott (háromszor is), majd röhögve hozzátette:
- Nesze nektek gázkamra, rohadékok!
Persze ezután olyan büdös lett az amúgy is teljesen zártnak mondható liftben, hogy a (röhögése mellett is btw) nehezen tudtunk összpontosítani a kisfilmre, viszont azt hozzáteszem, hogy ennek ellenére nagyon tetszett a Pince rész! Baromi hangulatos, a mi pincénkre emlékeztet. Viccet félretéve, sokat nosztalgiáztam, rengeteget már ott is, illetve kifelé menet, aztán még a vonaton is félálomba.

Ja igen, végül kiderült, hogy bár tartottunk attól, hogy lemaradunk, 20 perccel hamarabb felértünk a többinél, így egy olyan ennyi várakozás (+10) perc után megindulhattunk (gyalog), vissza az állomásra.

Szóval összességében véve tűrhető volt a kirándulás. Hallottunk érdekes megnyilvánulásokat Katonáktól, Rendőröktől (amit Debrecenbe spec. másképp szoktunk/más szóhasználatokban), érdekes alakokat és... talán a Terror Házán se szaladtunk volna annyira végig gyorsabban, mint egy szeneslapáttal fejbe kúrt, Speedes sündisznó, ha nem vagyunk hullák.

Egyébként fogalmam sincs, mennyi elírás van a kommentebe és mennyire összefüggőek a mondataim, de jó lesz (vagy "jó") visszaolvasni holnap. Ja és igen... lehet, hogy másnak ennyi séta meg se kottyan, de sajnos a mi seggünk nem ehhez szokott.

---

---