Duma topic 14
Az ilyen szónoki kérdést feltevő személy ezt akarja sugározni magáról...
Szerintem általános iskolában, tojáshéjjal a hátsódon még az élethez és bizonyos dolgokhoz való hozzáállásod sem volt olyan ill. másképp fogtad fel az egészet, mint mondjuk olyan 18-19 éves korodra, amikor már egy önállóbb, egyénibb világképed és véleményed szilárdult meg benned úgy mindenről. Sok általános iskolás emlék könnyebben suhant át rajtam úgy, hogy még annyira nem voltam tisztába a dolgokkal, nem értettem - könnyebb volt akkor a tudatlanság. Mondhatni "megvédett". De, milyen áron?
Egyébbként meg felettébb gyerekfüggő a dolog, nekem pl. sajnos érettségig túl nagy volt a bizonyítási kényszerem (saját magammal szemben, anyuék a család feketebárányai, egyiküknek sincs diplomája pedig a szüleik szerették volna, hogy legyen) és pl. ezért is akkor lettem igazán jó tanuló amikor az egész család azt várta, hogy romlani fognak a jegyeim, amikor elkezdtem Pestre és egyébb távoli helyekre járni és ott tölteni a hétvégéket.
Az egyetem mondjuk ráébresztett, hogy milyen keveset tudok másokhoz képest és ezt még mindig nem tudtam kiheverni. 
Most osztják meg a gyermekeim akiket nyaranta táboroztatok, hogy milyen középsulikba vették őket fel. Felnőnek a kicsikéim, középsulisan már nem jöhetnek táborozni. Durva, hogy milyen gyorsan kirepülnek a fészekből.
Telik az idő és ők felnőnek, de én mindig ugyanolyan gyeremeki akarok maradni.
Ja amit így részben hozzá akartam fűzni a dologhoz, hogy szerintem itt a fórumon eleve az emberek nagyja/mindenki már jól rég lelkileg megnyomorodott.
Lehet, hogy a nehezebb gyerekkornak köszönhető mindaz, amit ma elért, tud és ami ma már nagy segítséget nyújt. Én a múlt-, jelen-, jövőbeli nehézségeket lehetőségekként fogom fel. Bizonyos szempontból és bizonyos mértékig szerintem, mi magunk vagyunk a nehézség önmagunk számára, de ez persze bonyolultabb, mivel egy olyan közegben létezel, ahol mindenki felelős, nemcsak magáért, hanem másért is a tettei, akár gondolatai által.
Ah nem is tudom eddig akiket megismertem mégha jó régen is tettem azt az emberek nagy részével kapcsolatban volt egy olyan érzésem, hogy valamit cipel magával. Persze kérdés, hogy kit mi, hogyan viselt meg, valaki kiteregeti, vagy bizonyos dolgokból összerak dolgokat az ember, valakivel kapcsolatban meg csak az érzés van meg bennem, valaki meg teljesen izé lesz tőle (hogy példákat nemondjak).
Konkrétabban egyébbként nem azt mondom, hogy nem tudom, de inkább nem akarom illusztrálni a dolgot. Pszichomókus meg nem vagyok szal tévedhetek.
Jobb esetben ez érvenyesül végül mindenkiben, Heni. 
Ami addig nem ölt meg úgymond, ha túlélted, nagyon sok erőforrást nyújthat a jövőben. Csak idő kérdése, és ide lyukad ki szerintem mindenki, akinek rossz sora volt valamiért gyerekkorában, vagy valamikor a múltjában. Az meg kb mindenkivel megtörténhetett, csak hát nem mindegy, hogy mi és amit mondott, noe, hogy ezt ki miként éli meg.
Ami addig nem ölt meg úgymond, ha túlélted, nagyon sok erőforrást nyújthat a jövőben.
Nekem sok megbukott osztálytársam, évfolyamtársam, ismerősöm volt általánosba és középsuliba egyaránt, de egynek se volt olyan szélsőséges háttere, hogy ne tudott volna teljesíteni egy év végi kettest... én is kis lázadó voltam sulis koromba mindvégig, nem szerettem tanulni, középbe már nagyon meg se fordult tankönyv a kezembe, inkább csajoztam, csavarogtam, kockultam és edzésre jártam szinte minden délután suli után ha nem éppen nulladik órába. Családi viszonyok itt se voltak mindig felhőtlenek, de ezt kifejteni nem szeretném, higgyétek el van oka... de ezek után is, soha nem voltam bukás közelébe és akkora szégyennek éreztem volna diák koromba, ha megbukok év végén, hogy inkább kötöttem volna egy kolumbiai nyakkendőt. Biztos vannak olyanok, akik mélyen lelki sérültek a család miatt és ezért nem tudnak sikeresen teljesíteni egy évfolyamot, vagy valamilyen szellemi fogyatékkal rendelkeznek, ami miatt nem tudnak normálisan tanulni, de én eddig csak link csicskákat láttam, akikből lecsúszott drogosok lesznek max, meg városi kurvákat, akiket tyúkolban basztak gruppenben 15 éves korukban, "gecimenő vagyok mert 14 évesen bulizni járok meg cigizek az anyámtól csórt pénzből" effektus, "hazamék oszt egésznap xboxozok mintsem hogy tanuljak me énvagyok a mr. lázadó", stb...
Kissé szélsőséges példa, de elég ritkán, annyira talán nem is, de megeshet még az is, hogy arra visszavezethető valaki bűntette. És olyankor érdekes kérdés lesz a Ki az igazi hibás ezért? Passz, valószínűleg tényleg mindahányan benne voltak.
Azt a mondást meg lehet nem tapasztaltad még eleget, Sabaku. Voltál valaha himlős? Vannak akik igennel válaszolnának erre, de nem tudnak, mert nem élnek.
Mindig, mindent vissza lehet vezetni valamire. Ha nem így lenne, nem létezne jóformán semmi.
| Ugrás a fórumra: |
