Egészen eddig halogattam, hogy elolvassam rendesen a fejezetet, meg összeszedjem a gondolataimat, és amikor elolvastam magyarul, arra jöttem rá, hogy továbbra sem nagyon tudok mit mondani.
Nem tudom, hogy most ez mennyire volt szar, éppenséggel bele lehet magyarázni a harcba akármit (bár, hogy Meldy hogy a tökömben képes egy kontinenst összekötni, azt azért megkérdezném Mashitól, meg egyáltalán mióta képes a mágiája mágikus erőátvitelre?), Acno-t is el tudom fogadni, hogy a végén Natsura mosolygott, mert... miért ne, Mashi nem alkotott megalapozott karaktereket, igazi törvényeket, részletes világot, és ezért a háborúban előfordulhatott egy rakat random, seggből előhúzott mágia, személyiségváltozásokat, hiszen nem hülyeség, itt történhet az, amit az író random kitalál. És így nem lehet normálisan történetet írni, ezért volt az, hogy amíg régen még zavart, okoskodtam, kritizáltam, most eljutottam oda, hogy nem érdekel.
Natsu végső támadása még tetszett is grafikailag, csakhát ebben a kontextusban, úgy, hogy már rég meg kellett volna halnia, egyedül egy Acno ellen, semmi értelme nem volt. Aranyos volt ahogy Natsu Lucyra esett, de már kit érdekel.
Nem mozgat meg, ha szar, és különösebben az sem, ha jó, mert valamikor nagyon kisiklott az egész, véglegesen talán Zeref ellen.
Nem tudom. És ez a legszomorúbb, hogy annyi érzelem volt a mangában, és bennünk is a mangához fűződően, és ezt az egész háború kiírtotta. Eltűnt az izgalom, a meglepetés-faktor, mindenki leszart itt már mindent, de legfőképpen Mashima. De annyira, hogy őszintén, elegem van már az egész giccses nakama szövegekből, és amikor most beleolvastam a Rave-be (amit Durzo linkelt), már csak attól, hogy hasonló a stílus, szinte rosszul lettem, de legalábbis taszított.
Az egyedüli pillanat, amikor azt hiszem, hogy éreztem valamit, az
http://naruto-kun...Tail/544/9
Ez az oldal volt, amikor láttam a második sor paneljeit, az elemi négyest, meg a démonokat a Galuna-szigetről, Erza barátai, és az idős Urtear, azok a karakterek, akiket nem tett érdektelenné Mashima, a nosztalgikus első 150 fejezet... És talán annak emlékére tetszett az utolsó oldal is:
http://naruto-kun...ail/544/26
Mert olyan volt, mint régen.
Az utolsó fejezet remélem épp ez miatt szép lesz, és a régi időket juttatja majd eszembe, és utána búcsúzok Mashimától, valószínűleg végleg.
