Háát nem is tudom, ez megint egy felemás fejezet volt. Már sorozatban, hetek óta.
Először is, maga a harc, az nem hiszem el, de megint király volt. Oké, nem erőltette meg magát a mester, elintézte két fejezet alatt megint, mint a harcok 90%-át, de ugyanúgy, ahogy Ajeel és Wahru harca is, megint nagyon nagyon szépen fel lett építve, és abszolút hihető módon lett legyőzve egy nagyon felhypolt karakter. 1v3 úgy, hogy gyakorlatilag az egyetlen természetes ellensége, az egyedüli aki képes megállítani, az egyik (Urtear), a másik az egyik főszereplő, aki támogató mágiát használ, a harmadik meg szintén egy természetes ellensége, egy istenölő, aki az erejének a maximumán van (és azelőtt sem volt gyenge), és ezek után (több mint valószínű, hogy mivel nem főszereplő, ezért véglegesen) elveszítette a mágiáját.
Szóval, én nagyon elégedett vagyok, húzhatta volna még egy fejezeten keresztül, de ez sosem volt a szokása, nem is számítottam másra az előző fejezet után.
Sokan panaszkodnak arra, hogy Sherria győzte le Dimariát...először is, még így is szüksége volt segítségre Wendytől, na meg Urteartól természetesen, hogy tudjon mozogni egyáltalán, másodszor is, miért kell ezen meglepődni eleve? Sherria egy kislány, aki már így is rohadt erős volt, semmi meglepő nincs abban, hogy később, valamikor elérhette volna ezt a szintet (spriggan szint alatt még így is). Jura pl. több mint valószínű, hogy már soha nem fogja elérni ezt a szintet, mert ő eléggé kimaxolta az erejét, idősebb, míg Sherrie egy kiforratlan kezdő volt szinte.
Szóval a harc tetszett, megint. És ez fura, mert általában a harcokkal nem szoktam elégedett lenni.
Viszont. Borzasztó kiszámítható volt az egész. Amikor láttam, hogy Wendy támadásai haszontalanok, onnantól kb. megjósolható volt az egész fejezet (sőt, ha valaki gondolkodott rajta egy kicsit, akkor eleve is kiszámítható lett volna). Wendy nem veszítheti el az erejét, nem elég, hogy ő az egyik főszereplő, de ráadásul sárkányölő, akire szükség lesz majd Acnologia ellen. Ráadásul Sherria istenölő (nem is értem, mit kellett ezen egyáltalán vitatkozni, hogy ki áldozza fel magát...persze megértem Wendyt, de Sherria volt a legígéretesebb pozícióban. Habár valószínűleg Wendyben még sokkal nagyobb potenciál van, és így is, úgy is le tudta volna verni Dimariát, de na.)
Arról nem is beszélve, hogy pont ezért, egy fikarcnyit sem lehetett izgulni a karakterekért...megint. Ahogy eddig az egész háborúban. Nagyon kéne valami drámai áldozat (merthogy Sherria mágiaelvesztése több okból sem az), hogy komolyan lehessen ezt az egészet venni, mert ez eddig lazább, sokkal lazább, mint a Tartaros. Persze még az elején vannak, de akkor is.
Viszont a fejezet vége megint tetszett, nem éreztem csöpögősnek, és igen, utólag el kell ismerni, Mashima jól csinálta, hogy visszahozta Urteart. Szép befejezést kapott megint/most is. És volt egy király harc általa.
Szóval felemás. Ahogy az egész háború is az.